Irodalmi Szemle, 2010

2010/8 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Lehocky Teréz: Keresztre feszítve (2) (Novella)

48 Lehocky Teréz dia, a kardinális szeretője”. Legépelte Habsburg Rudolf kalandjait, de nem jelenhetett meg, diplomáciai okokból. Bénító összezördült a pápával, XIII. Leóval, akinek nem volt ínyére a sok sikamlós ágyjelenet. Azonkívül őszentségének sikerült kideríte­nie, hogy az egész könyv Garibaldi-féle tákolmány, amit Benito majdnem szóról szóra leírt. Egy felmelegített antiklerikalizmus, ahol a nőt mindig egy pap ejti teherbe. Az öröm mellett van mindig üröm is. Duce apja szélhüdött nyomorék lett. Rokkantszékbe került, folyt a nyála. Földbe vágyott. Meghalt. Duce most eltarthat­ta a vadházas szeretőt és annak öt porontyát. Valahogy sikerült neki mégis megélni. A kommunista lapban a pápából szocialista hőst faragott, noha az csak tökrészegen üvöltözte, hogy „le a kapitalizmussal”. De valamennyi őrangyal és szeráfin makacsul kitart Duce mellett. Hozómra megalapított egy szerkesztőséget. Ő lett a főszerkesztő, a segédszerkesztő, a törde­lő, a gépírónő. Nem kellett toborozni az előfizetőket. Lehordta a gazdagokat, sze­relmet vallott a forradalomnak, amiben már érlelődött a fascios embriója is (a ... vessző a fasiszta politikai csoportok, sejtek neve - szerk.) és annak seregtelen vezére lett. Foglalkozott az ausztriai zsidótlanság gondolatával is. Hallott arról, hogy a zsidók elárasztották Bécset. Hallott Hitlerről, aki tagadta osztrák voltát és nagy­német messiás akar lenni, habár azzal is kacérkodott, hogy katolikus pap lesz. Benitóban feldereng, hogy a fasizmus más, mint a nácizmus, nem lehet őket ugyanabba a fazékba tenni. A fasizmus még túlságosan közel van a monarchiz- mushoz, benne a sok gróf, herceg a katonaságnál, a hatóságoknál. Hitler viszont közelebb volt a baloldalisághoz, inkább Sztálinhoz illik, ott is van titkoltan faji kérdés, mert hiszen egy afganisztán, egy kurd nem házasodhat az orosszal, ahhoz külön engedély kell. Duce most egyszeriben hozzáfog a szocializmus koporsójának szögecselé- séhez. Egyáltalán nincs bőr a képén, hogy máról holnapra a fasizmust ajnározza és fenéken billenti a szocializmust. „Szindikalista vagyok” - harsogja. A bíróságot is megúszta. Még ki se tette a lábát a bíróságról, máris világüdvözítőként dicséri magát. Az utcákon a tömeg éljenzi őket, követelték, hogy szabadon bocsássák. A legnagyobb olasz újság felajánlja neki a főszerkesztői állást. Itt ismerkedik meg Margherita Sarfaatival, aki a művészeti rovatot vezeti. Ez megint egy zsidó lány Velencéből, oxfordi végzettséggel, fantasztikusan dús vörös hajjal, zöld szemekkel, az arcán szeplőkkel. Dúsgazdag, széles körű műveltséggel. Belebolondultak egymásba. Sebaj, hogy Benito nős és sok a gyereke. Min­dennap megújhodott a szerelmük, pedig nem volt lehetőség a házasság révébe be­hajózni. Hitték, mondták, hogy a halál széléig egymás mellett maradnak, a ko­porsóig, nyaktilóig, keresztre feszítésig. Akár a gyehennában, elátkozottan. A testiségük csak szórványos. Benito elég ritkán vetkőzted le a fehér, kicsit meghízott lányt, megvadulva mondják egymásnak, ez csak amor intellectualis, nek­tár, ambrózia. A szeretet, a szellem kerek húsz évig tartja őket össze. Alkalomadtán Duce befekszik egy más nő nyoszolyájába is, de az csak egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom