Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Lehocky Teréz: Keresztre feszítve (2) (Novella)
Keresztre feszítve (2) 49 olyan hullám, amit mindjárt elvisz a víz. Éjjelenként olvassak Heinét, a „matracágyát”. Nem tudják voltaképpen micsodák, eklektikusok, sztoikusok, spinozisták, hiszen mindenféle bölcseletből fényszóró világít rájuk. Az órák ketyegnek, kíméletlenek. Húsz év után Margherita megszólal németül. „Es geht alles vorüber”. (Minden elmúlik egyszer.) Egyetlen szóval sem rója fel a rubensi húságy, hogy Bednitót egy nálánál jóval fiatalabb lány vonzza, ami természetes. Duce korosodik, már klimaxos, amit minden férfi letagad. A klimax bizonysága, hogy csak a jóval fiatalabb testű nő tudja izgalomba hozni. A lányt Lewda Raffannak hívják. Albán. Nem elegáns, de érdekes. Anarchista, Bakunyint, Síimért olvas, azonkívül muzulmán, vakon hisz a Koránban. A világháború kitörése után Margherita visszament a gondolák városába és Lewda se tagadja le az albán voltát, nem kedveli az olasz elnyomókat. Benito nem volt a háború híve. Neutrális akart maradni, amiért is kitették a szűrét az Avanti főszerkesztőségből. A végkielégítést nem fogadta el. „Engem nem lehet lefizetni.” Széltében-hosszában megszólják, hogy pénzt kapott az oroszoktól, hogy megalapíthassa az II Popolo újságot. Benito hagyja, mondjanak, amit akarnak, csak ne derüljön ki, hogy a nagyiparosok, fegyvergyártók monopóliuma nagy összeggel járult a lap megalapításához. Kell, hogy riogasson, nemzetieskedjen, kell, hogy öltögesse a nyelvét a tegnap politikusaira. Károg is rájuk, mint Edgar Allan Poe baljós hollója. Lelkesedve írja a vezércikkeket a római liktorokról, akik a konzulok előtt vitték a fasceseket. Megalapította a fasiszta pártot. Az újságban néha nyelvet öltöget Viktor Emánuelre, a királyra, akinek nemigen akaródzik fasisztának lenni, de annál in-kább a feleségének, Eleonórának, aki tőle két fejjel is magasabb és ő viseli a nadrágot. A királyasszonynak kedvence a Duce. A király csak hüvelykmatyi, 153 cm. Alig ér Benito válláig. Benito azelőtt Margheritával szépséges tájakon járt, benne tritonokkal (em- bertörzsü, halfarkú tengeristen - szerk.), hableányokkal, hófehér hattyúkkal a tömörkék vízen és órák hosszat is merengtek Boecklin képén, ahol a görög papnők egymásután sorban mentek imádkozni a szent ciprusligetre. Benito most abbahagyta a régi világ imádatát. Közönséges lett. Ez a tömegízlés. Tüntetőén nagyot köp a független újságok épülete előtt és odavizel a kapujukba. Otthon mondja Ráchelnek:- Ha Rimbaud lennék, azt imám, hogy odapisálok, odahugyozok. De utálom Rimbaud-t. Büdös kommunista. Kiabálja a rendőröknek, lőjetek engem agyon, ti kutyák. Meg folyvást nyavalyog, hogy a nők a férfiak rabszolgái. Pedig homokos volt, szeretkezett Verlainnal. Mussolini, habár a háború nemtője, nem valami nagy örömmel vonult be katonának. Hitler is csak tizedes, akár ő. Hindenburg lenézi a „Gefreitert”. A katonaújságban azonban élteti a háborút és most befurakodhatott a tiszti étkezdébe, nem kellett a legénység moslékját enni, lepedő nélkül aludni verejtékszagú mosdatlan katonákkal. Kiütéses tífusz után leszerelhetett, uszított... Az idő kereke igazán rémes gyorsasággal forog. Máris itt van a második
