Irodalmi Szemle, 2010
2010/8 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Lehocky Teréz: Keresztre feszítve (2) (Novella)
47 Lehocky Teréz Keresztre feszítve (2) Mostanában az állomáson laktak, a vakvágányra tolt, kiselejtezett vagonban, a gazzal benőtt sínpáron. Ott összezördült egy cséplőgép tulajdonosával, mert megírta az újságban, hogy pióca, kiszipolyozza a munkásokat. A bíróság elítélte Benitót bujtogatásért, félévre. De nem ülte le. A kauciót letette érte egy kimustrált, hajdani örömlány. A vagonból kihajították őket. A papa közben megunta, hogy egyedül maradt a sok gyerekkel. Senki sem főz és mos rájuk. Nincs kosztpénz. Összetalálkozott a néhai szeretőjével és összeálltak. Ez is tetőzte a gyerekek számát, öt zabicsemetéjével. Nem tudta, ki az apjuk. Sebaj! Nemsokára tizenévesek, elszegődnek cselédnek, kisdajkának, napszámos- kodhatnak valakinél. Csak az Isten a tudója, titok maradt, hogyan, miből, a papa és a vadházas nyitottak egy kis pizzateriát. Főzték az erős korhelyleveseket a részegeknek, akik hajnal felé kikászálódtak a csapszékből. Most kapóra jött nekik Benito. Kidobáltathatja azokat, akik verekednek, nem fizetnek, ittasok, vagy nem tudnak maguktól elkotród- ni. Benito nem is bánta... Ott volt a vadházas lánya, a 16 éves Ráchel. A mamája ugyan nagyon erényes lett. Látta, ahogy Ráchel mosakodik alul, fölül. Hiába fenekeli el, mázolja az arcát olajjal, göndöríti a sörényét. Azzal a kérdéssel, miből fogja eltartani a feleségét, hiszen gyakran van áristomban, nem foglalkozott. Benito nagyon szeret színészkedni. Valahonnan előkerített egy ménkűnagy mordályt. „Agyonlövöm Ráchelt és magamat is.” Hát akkor álljanak össze. Az az ő dolguk. Menjenek, amerre a szemük lát. Egy kalyibában találtak helyet, még kéménye sem volt. Egyetlen fényűző tárgy volt benne. Benito kopott iskolahegedüje, azon szokott cincogni a lagzikban, ha meghívták muszsikálni. Nemsokára Ráchel bejelentette, hogy gyereke lesz. Megszülte. Lány volt. Eddának keresztelték. Valahogy megéltek. Ráchel járt a mosodába dolgozni. Benito írta a vérmes cikkeit a kommunista lapba. Büszke lett.-Nagy ember lesz belőlem, Ráchel! Te engem ne szólíts Benitónak, se Edda apának. Szólítsatok Ducenek, mert az leszek. Kezdte lenézni Ráchelt. Korlátolt, alig tud olvasni. Sose mentek fényképészhez. Benito egyedül járt mindenfelé. Aki valami magasra hivatott, ne mutatkozzék asszonnyal. Ráchel nem is ütközött meg rajta. A nő semmi: szülőgép, konyhatündér és templomba jár. Fodrászhoz nem megy. A haja sima, kontybán. Pedig mehetne, mert közben sikerült Benitónak felvergődnie az irodalomba. írt egy regényt: „Clau-
