Irodalmi Szemle, 2010

2010/8 - Tőzsér Árpád: A perem és centrum identitásformái (Cselényi László, Duba Gyula, Roncsol László, Mács József egy-egy új könyvéről)

A perem és centrum identitásformái

7

nak elhallgathatatlan referenciái és hangja által megerősödve - a személyes és kollektív identitás kérdését újra aktivizálni próbálják.

A következőkben négy felvidéki vagy ha úgy tetszik, szlovákiai magyar Írónk új, az idei könyvhétre megjelent könyvét mutatom be, de - kicsit rendhagyó módon - nem a teljességük megragadására törekszem, hanem a fentebb emlitett i- dentitásfelfogás szálára próbálom őket felfűzni.

íme a négy könyv a szerzők ábécérendjében:

Cselényi László: Az Értől a Csendes-óceánig. Publicisztikai gyűjtemény.

Duba Gyula: Szégyen. Regény.

Roncsol László: Szól a fényes láthatatlan. Gyermekversek.

Mács József: Bolondok hajóján. Regény.

Mind a négy a pozsonyi Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó kiadása, s a szerzője mind a négynek, hogy úgy mondjam, a cirka fél évszázada alakult kiadó indító nemzedékéhez tartozik, s ezzel azt is jeleztem, hogy irodalmunk sokat próbált nesztorairól van szó.

Cselényi László könyvének egyik jellemző írásából idézek: „Helyünk a világban - talán így fogalmazhatnám meg problematikámat. A csehszlovákiai magyarság helye a mai világban, ezen belül a mi nemzedékünk helye a korunkban. ” (Vándorünep, 1966).

Cselényit az olvasóközönsége elsősorban költőként ismeri, de az ő avantgárd jellegű költészetében a kezdetektől feltűnő az egyfajta személytelen személyesség, azaz a szerző személyes identitásának a hiánya. Ha Cselényit, az embert a verseiből akarnánk megismerni, nagyon nehéz dolgunk lenne, mert az ő verseiben távolról sem a hagyományos lírai személyesség a szervező erő, hanem az az interszubjek- tivitás, amely során a szubjektum önmaga számára csak mint a másik története tema- tizálódik.

Annál meglepőbb a szerző publicisztikai szövegeinek a fenti, direkt módon vállalt - s valljuk be: meglehetősen hagyományos - személyes, sőt kollektív identitása. Mi lehet e furcsa kettősség magyarázata?

Az Értől a Csendes-óceánig c. kötet egy másik Írásából idézek: „Én (értsd: Cselényi) 1989 óta új verset nem írtam. De ami »mást« 1989 óta papírra vetettem, az egész eddigi életművemnek a folytatása, egy hipertext”.

S valóban, a szerzőnek az elmúlt húsz évben is számos könyve megjelent, de a verseskötetei újrakiadások voltak vagy változatokat tartalmaztak, az új könyvei viszont egytől egyig esszé-, memoár-, napló- vagy útirajz-jellegűek, „meta-műfa- júak”, azaz sokszor nemcsak a művészi forma köti őket az irodalomhoz, hanem maga a tárgy: az irodalmat, közvetve vagy közvetlen pedig magát a Cselényi-költé- szetet értelmezik.

Hipertextnek eredetileg (valamikor 1945-ben) egy amerikai tudós a saját, műszaki készségekkel felszerelt asztalát nevezte, amelyen állítólag könyvtári archívumának és saját müveinek minden adatát, mondatát, ábráját meg lehetett je-