Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - MARGÓ - Mács József: Éltetőnk a zaklatás
Éltetőnk a zaklatás 93 És nem foglalkoztak tovább a szlovákok gondjával. Ezt a nyúlfarknyi beszélgetést is csupán akkor ejtették meg, amikor átrepültek Szlovákia fölött, és Pesten már azzal a Sólyom Lászlóval kezeltek, akit Fico kormányfő nem engedett a — Slota barátja szerint bohóc - Szent István királyunk révkomáromi szobrához. Ennek is az Európai Unió az oka. Bizonyos országok rászoruló vezetőinek nem adott uniós költségen kötelező illemtanórákat. De térjek vissza a szegény szlovákiai magyar óvodásokra (a magyar bölcsődék, ha vannak egyáltalán ilyenek /?/, még nem kerültek látókörbe), tanulókra és tanítóikra, akiket 1945-től napjainkig vizsgálnak, támadnak és zaklatnak, mennyire tudnak szlovákul. A napnál világosabb, hogy nem ismerik Emil Boleslav Lukáč Ady-versének kitűnő szlovák fordítását (Nekünk Mohács kell), amelynek utolsó szakasza így hangzik: Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. Ne legyen egy félpercnyi békességünk, Mert akkor végünk, végünk. Ha ismernék, nem viselnék annyira „szívükön” tanulóink és a magyarok sorsát, hiszen Fico kormányfő még angliai útja során sem feledkezett meg rólunk. Mikor az európai gondolkozás számára szokatlan és elfogadhatatlan szlovák államnyelvtörvényről kérdezték Londonban, az újságírók arra is kíváncsiak voltak, mit üzen a szlovákiai magyaroknak. És ő, azon az alapon, hogy az ijesztgetés mindig jól jön, azt válaszolta és üzente az újságírók füle hallatára: „Tanulják meg tökéletesen az államnyelvet!” Akkor még nem volt szó hazafiasságról és a szlovák himnusz énekléséről, valamint a bennünket másodrendűvé degradált alkotmány preambulumáról! Ez londoni útja, illetve üzenete után pattant ki a kormányfő fejéből, vagy Slotáéból, akit pletykás asszonyok híresztelése szerint naponta megverhetett hajdan volt magyar felesége (ne igyon már annyit), azért olyan nagy a magyargyülölete! Ez juttatja eszembe, hogy talán a háttérben megbújó Matica slovenská szállítja Slotának a butábbnál butább érveket. Mint amilyen a rimaszombati főtéri épület tábláján olvasható: ez előtt az épület előtt vertek agyon a tizenkilencedik század második felében egy szlovák költőt. Azt persze „elfelejtették” a táblára írni, hogy miért. Visszatérve a buzgóságban felülmúlhatatlan Slotára, őkelmének lidércesek lehetnek az álmai is. Örökké magyarok ülnek a mellén. Az is nagyon megülheti a gyomrát, hogy még saját vérei is gyéren követik gondolatait. Nem hiszik el neki, hogy ekkora veszélyt jelentenénk rájuk. Azt sem, hogy tankba ülve el kellene foglalniuk Budapestet. Azt persze Slota is rögtön felismerte, hogy terve megvalósításának legfőbb akadálya Štúr, illetve Štúrovo vagy a rohadt magyarok nyelvén Párkány, hiszen ha akkor még csonka lett volna a híd, tankjával nem Budapesten kötött volna ki, hanem a folyó hullámsírjában. De ha már jelenlegi formájában várta volna is tankját az undok nevű Mária Valéria-híd, és sikerült volna el is foglalnia Budapestet, akkor is nehéz fába vágta volna a fejszéjét. Azt kellett volna kieszelnie, hogyan lehet közel kétmillió fővárosi magyar embernél gyorsan elérni, hogy szlovákul beszéljen, mikor majd hatszázezer magyarnál is lehetetlennek látszik a hazafias feladat gyors teljesítése. Ami további fájdalma lehet Slotának, hogy mi sem hisszük el az örökké hangoztatott szlovák jó szándékot. Még el sem kezd valamit velünk szemben Ján Mikolaj pártbeli barátja, máris felismerjük a veszélyt, és olyan hangos tiltakozó dübörgésbe kezdünk, mintha hun
