Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Vajda Barnabás: „...erős közéleti elkötelezettségű ember” (A 65 éves Popély Gyula köszöntése)
66 JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE Popély Gyula tradicionális kisebbségtörténész, aki nagyon sokat tett azért, hogy a szlovákiai magyar közösség múltját minden korábbinál árnyaltabban láthassuk. Ugyanakkor munkásságát lehet úgy is értelmezni, hogy az az egyik legkorszerűbb történettudományi diszciplína, a társadalomtörténet jegyében zajlik. Látni kell ugyanis, hogy ünnepeltünk előszeretettel nyúlt olyan témákhoz, mint az 1920- as, 1930-as évek csehszlo-vákiai magyar ifjúsági- és diákmozgalmai, a térség népiskolai vagy felsőoktatási iskolatörténete stb. (ahogy arra Vincze Ferenc rámutatott). „Popély Gyula Búcsú a főiskoláktól című könyve az elcsatolt területek felsőoktatási intézményeinek sorsát követi végig a két világháború közötti időszakban. Pozsonyban, Kassán, Eperjesen és Selmecbányán négy felsőoktatási intézetet is elvesztett a magyar kultúra.” (Kortárs, 2007, március) Jelesül: Pozsonyban az Erzsébet Tudományegyetemet, Kassán a Jogakadémiát és a Gazdasági Akadémiát, Selmecbányán a Bányászati és Erdészeti Főiskolát, Eperjesen pedig a nagyhírű Evangélikus Kollégiumot, egy Kossuth és egy Petőfi alma materét. A magam részéről stilisztikai szempontból nagyon jellemzőnek érzem ünnepeltünk írói hangjára azt a roppant szakszerű, mégis mélységesen fájdalmas narrációs módot, ahogy Popély Gyula megírta ezeknek a százéves múltra visszatekintő intézményeknek a sorsát. Munkája kiemelkedő értékét jelzi, hogy ő írta meg a Tóth László és Filep Tamás Gusztáv által szerkesztett A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998 c. szintézisben A magyar iskolaügy kálváriája (Cseh)Szlovákiában 1918-1945 c. fejezetet, amely egyik méltatója szavaival „egyfajta kvintesszenciája azoknak a tényeknek, amelyeket minden kisebbségi oktatásüggyel foglalkozó értelmiséginek és politikusnak illene tudnia.” (Lacza Tihamér, Szabad Újság, 2005/23) Popély Gyula erős közéleti elkötelezettségű ember. Ha végigtekintünk társasági tagságain és betöltött közéleti szerepein, láthatjuk, lassan ötven éve jelen van a szlovákiai magyar színtéren: a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub alapító tagjaként (1964—1968), a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága (1978-1989), a magyar iskolák fölszámolása elleni mozgalom egyik szervezőjeként (1985), az Együttélés egyik alapítójaként (1990), majd a Magyar Néppárt alapító elnökeként (1992). Nem hallgatható el, hogy nemcsak a politikus Popély Gyulával, de a történész Popély Gyulával sem ért egyet mindenki. Nem kétséges, hogy szerzőnk számára a magyar nemzet mint kategória igen jelentős tényező. És ezt munkáiban sem titkolja, amikor pl. „Eduard Beneš és Tomáš G. Masaryk gyalázatos tettei”-ről, vagy „a Károlyi-kormány megbocsáthatatlan hibáiról” mond sommás véleményt. Ugyanakkor viszont szerzőnk elismertségét jelzi, hogy írásait magyar és szlovák tudományos folyóiratok közölték és közlik, valamint az is, hogy nem kevesen vitatkoznak vele - tudniillik érdemi vitákat csak magas szakmai teljesítmény tud kiváltani. És csakis kitartó kutatói munka eredményeként lehet olyan szintetikus és lényegi megállapításokhoz jutni, mint amit egyik könyvével kapcsolatban Lacza Ti
