Irodalmi Szemle, 2010
2010/7 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Pomogáts Béla: Erdélyi arcképek (2) Bevezető gondolatok Páskándi Géza, a költő, próza- és esszéíró...
42 Pomogáts Béla értekező-prózai kötetekben rendre találunk tanulmányokat, írói vallomásokat, publicisztikai írásokat, leveleket. Múlhatatlan barátsággal (1999) című kötetében Pin- chas Müller názáreti főrabbival folytatott igen érdekes: történelemfilozófiai kérdéseket érintő levelezését adta közre. Költői munkásságának szerves részét adta gyermekversköteteiben, (csupán néhányat említek meg az igen gazdag választékból), Tündérek szakácskönyve (1966), Szebb a páva, mint a pulyka (1968), Zápfog király nem mosolyog (1969), A szárnyas bocs (1975), Tréfás, pipás, kupakos (1979), A királylány bajusza (1981), A szalmabábuk lázadása (1985) és a többi tréfás nyelvi fantáziával dolgoztak fel nemegyszer népmeséi történeteket. Páskándi Géza életművében a nyelvi fantáziának, a játékosságnak - az elvont bölcseleti, történelemfilozófiai gondolkodás és a határozott politikai kritika mellett - mindig fontos szerepe volt. Igen gazdag életművet hagyott hátra, írásainak egy része még sajtó alá rendezésre vár. Súlyos betegségben hunyt el Budapesten 1995. május 19-én. Temetésén egykori barátja és börtöntársa, Páll Lajos a következőkben vett búcsút tőle: „A prédikátorok megszállottsága kísért és kísértett vitáinkban. [...] Érvelésedben a történelem ballépése, hogy szatmári létedre a süllyedő Erdély gyermeke lettél. De viselted ezt a rokonságot, akár az ékességet. Hányszor kinzott meg a tudat, hogy fajtádért, nyelvedért Apáczaival nem fellebbezhetsz, csak a remény marad, hogy ki mindenek igazságos bírája, tudja miként cselekszik.” Írók a Kúriában (Duba Gyula, Tóth László, Kocur László)
