Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MARGÓ - Száz Pál: Ovi (2) (elbeszélés)
92 Száz Pál (15 -18) Ebéd után jön az ebéd utáni alvás. Az hol jó, hol nem, de ezt már elmondtam eccsomószor, itt minden ilyen. Most eggyóra van. Kezdődik az idő elölről. (O vette csak észre a kakukkot, és örült magának, mert ekkor csak egyszer kukkant ki és vakkant a kakukk. Különben nemigen figyelte senki - néha ha épp, de általában mindenkin átment egy idő után ez a csodálkozás, s megszokássá vált - őt azonban fogva tartotta ez a rejtvény, vagy talány, hogy) hol a ménkűbe fészkel az a nyamvadt kis kakukk. (De emellé odafurakodott valami különös megérzés, hogy ez a kakukk) mégsem lehet valami hideg masina, mint a mosógép - aminek az égvilágon semmi különösebb haszna nincsen - hiszen pontosan tudja mikor kell előjönnie, és tarka, és ugrál, és faragott házikója van, és lógnak a vastobozok nehezékként a láncon. Pontosan tudja hányszor kell kikukkantani és kikakkantani, és igen, az egész kattog és ketyeg. Azért muris lehet kakukkosórában vagy kakukkosházikóban lakni. Mi is lehet benne... (,..)Aztán szépen lassan mindenki befeküdt saját kis ágyacskájába. Pisz- mogás és nyihelődzés volt egy ideig, Manci persze mindenkit lenyugtatott, hogy „elég volt az eszetlenkedésből” meg hogy „lesz majd mese ha felkeltek, már így is sok idő van, most aludjatok gyorsan egyet”. Sok idő... a kakukk csak egy időt jelentett. Vagy lehet, hogy van több idő, úgy mint van egy bögre tej, de az egyre fogy, mégis csak egy bögre. Vagy lehet, hogy nem fogy, de több lesz, hisz az előbb kezdődött. Fenetuggya. 19 Fárasztó volt ez a fél nap, ráadásul még vége sincs - valami ilyesmire gondolt és elnyúlt az ágyon. A paplant a nyakába húzta. Még egy percig fontolgatta hogy büszkén ellenáll a regulának, és nem alszik el, csak úgy csinál, de aztán lehunyta a szemét.- Ne aludjá el! - súgta oda Olló haverjának, a Piszkavasnak. Az beleegyezett. Megint úgy csináltak mintha aludnának. Elképzelte maga előtt amint Piszkavas Ollóstul és Partvisostul az ágyához kötözve ordít, és nem szabadulhat.- Ne mocorogj, mer... - lebukás veszélye azonban koránt sem volt olyan borzasztó, mint amilyennek kiszínezték. Olló és Piszkavas meg Partvis most épp neki könyörögtek, hogy szabadítsa ki őket. Teli pofával ordítottak. De jó! De ő nem mozdult. De tudta jól, hogy ezt nem lenne szabad, de most tudta, hogy nem kell hogy érdekelje mi a szabad és mi nem... Partvis visszakacsintott: ,jóvan”. Manci testes hátsójának mozgását figyelte a szeme sarkából, amint elhaladt előtte. Ott hagyta őket a sorsukra. Víg lábbal indult kifelé, fütyörészve a klementinát, mint aki jól végezte dolgát. Most már biztosan tudta, hogy valami szörnyűség
