Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MARGÓ - Száz Pál: Ovi (2) (elbeszélés)
Ovi (2) 93 fog történni odabenn, illetve velük, de nem bánta, elindult kifelé, még hallotta a kiabálást, az ígéreteket... Olló már nagyon nyugtalankodott, egyre nagyobb kedve támadt izegni-mo- zogni, mert melege volt a paplan alatt. Ment rendíthetetlenül, az udvarra, az udvar kissé furcsa volt, a fák levelei narancssárgák voltak, és а Ш is narancssárga, de nem olyan, mint ősszel, hanem olyan mintha drágakőből lenne, vagy inkább ez lenne a mesebeli rézerdő, arra, túl, pedig más színek más erdők... Manci kislattyogott (a leforrázott kávé reményében - amit Klotild már remélhetőleg elkészített - abban a hitben, hogy már mindenki alszik). Kezdődhetett a buli, kezdődhetett a só. Kávészag terjengett. (...) *** ment csak ment tovább míg nem egy rengeteg erdőbe nem ért hát abban az erdőben láss csudát minden aranyból volt a fák is a bokrok és a füvek *** Észrevétlen eltelt az idő, és belépett Manci, aki csodálkozást és megrovást mutatott, de titokban nagyon jól tudta, hogy sokszor szó sincs itt alvásról. Aki esetleg nem aludt, azt felébresztette, és mindenkit öltözni küldött. Előbb a lányok, aztán a fiúk. Sajnos. Dongott az óra kettőt. Künn a szilvák szégyenlősen betakaróztak leveleikkel. Észrevétlen eltelt az idő. *** hát amint kiér az arany erdőből és átmegy az arany hídon hirtelen nem tudja mi tévő legyen elmajszolgálta hát a hamba sült pogácsáját tudta jól hogy most a nap király udvarába kell mennie túl a hídon ment egyenesen előre (20 -22) Semmi sem lehet végtelen messze. Gondolta. Elképzelte ahogy megépítenek egy „jó hosszú létrát, neki támasztják a felhőknek és felballagnak rajta. Vagy ha hosszítják a létrát, akkor felgyalogolnak a holdra. Aztán meg a csillagokra.” Ezt teljes képtelenségnek tartotta - mármint hogy valami a nagyon messzinél messzebb legyen, mondjuk végtelen távolságban. Inkább a szilvák a végtelenek. A kakukkosóra nem, mert megáll, ha nem húzzák újra meg újra le a vastobozokat a lánc végén. Bár az idő nem. Meg a szilvák se - akik már megkezdték az éredést, egy szem a sok között, egy éredést a kitudjamennyi közül - mert ha ki is vágják ezeket itt, attól marad még fa amin tovább. Az egy mellé párt halkan a kikukkantó kakukk vakkant amint kibukkan. A narancssárga eltünedezett a termekből. {Folytatjuk)
