Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MARGÓ - Száz Pál: Ovi (2) (elbeszélés)
Ovi (2) 91 elkezdett azon gondolkodni, kire is üthetett, arra gondolt, mi is lesz belőle. De nem kezdett el gondolkodni, a kettő közül az egyiken se. Csak figyelte egy darabig, hogy mit figyel ő a fűben. (...) 15 Kicsi csiga kuncsorog (fogalma sem volt, mit is jelenthet ez a szó) Meleg van, és nem vacog (de mondjuk amúgy se, mert télen alszik asszem) A fü között hunyorog (lám a pici szeme, kimeresztve) Költötte meg hirtelen felindulásból. Most nem volt kedve szöcskészni, haj- kurászni őket eszetlenül. Meg ilyen szárazságban felmásznak a csigák a fűszálak végére, ki tudj a, miért. Otthon, a a legközelebbi parkban van a Csigatemető. El kell őket temetni, de persze nem élve, csak ha má megdöglöttek, csak a házuk - mert ezek olyan lassúak, hogy közben megdöglenek, meg rendetlenek, széthagyják a házaik. Amik mondjuk szépek. Igen, szépek, csavarodnak, lehet belőlük csinálni mindenfélét... - na és feltépni egy mohát, alátemetni, vagy három göröngy alá, mindig mást kell kitalálni. (...) Már jön a szag az ebédlőből megint kezet kell mosni mi lesz ebédre na ne löködj jó megyek nem is vagyok olyan éhes szerintem oda nézz alá most jön nem sikerült nem baj most már vigyázz kiteszem a csigát az asztalra mert megfullad - azzal kitette.- JóójétváágytkiváánogGyerekekésTaníttóóNééni!- DobrúKugyvámPrajemGyetyiaaPanyiucsityeelká! - jódlizák a naposok. Ez volt a világ leghülyébb szokása. Kiáll két gyerek és aszongya, mint a díszmajmok, meg aztán a naposoknak kell elrakni a játékokat, úgyhogy aztán mindig mindenkire duzzognak, mert persze senki nem rakodik el, meg nekik kell megöntözni a virágokat, de Klotild tanító néni inkább elveszi tőlük, és maga csinálja, meg néha felügyelniük is kell, az a legrosszabb, mert akkor sose lehet úidni, hogy megmondanak- e vagy sem, vannak, akik undokok és vannak, akik nem. Már épp megette a levest, várta a másikfélét - mert ez még csak bemelegítő volt mikor hirtelen megjelent fölötte Klotild tanító néni a maga fenyegető, teljes valójában: Fuj nem szégyelled magad behozni a csigát ráadásul kitenni az asztalra nem mész rögtön kezetmosni hogy lehet így enni a csigamániás mindened naposok kérjetek a Borisnénitől egy rongyot hányszor mondjam még neked mindent occor kell elmondani na menjél szépen kezetmosni aztán fejezd be szépen. Azzal kidobta a szemétkosárba; csak úgy landolt szegény csigusz. Épp mikor már kezdett felbátorodni, már meresztgette a szemeit, mászott ki. Na mindegy, nem döglött meg, kint van még sok. Majd ha megyünk ki megint kimenekítem - de a többiek! Rohadt kölkök! Olyan csúnyán röhögtek... egyszer még valahogy megbosszulom. (...)