Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MARGÓ - Aich Péter: „...Asztali csevegések” - Hitler módra...
....Asztali csevegések” - Hitler módra... 75 például 1942. január 26-án, hogy ha az Egyesült Államok nem fog hamarosan a réz helyett más anyagot használni, akkor csakhamar tönkremennek. Hogy ezt minek alapján állította, nem világos és annyira abszurd, hogy más állítást is kétségbe von. Két nappal korábban még azt állította, Anglia jobban tenné, ha nem támogatná az Egyesült Államokat, mert akkor az USA csődbejutna, és nem jelentene konkurenciát az angoloknak. Hogyan értékelhetők az ilyen szövegek? Mi ez, ha nem vágyálom? Az üres és alaptalan hasbeszéd valóban értékteleníteni látszik a szellemes megfigyeléseket - bár ki tudja, valóban saját megfigyelései ezek, vagy az is csak átvett szövegként értelmezhető. Hitler „műveltsége” ugyanis eléggé zavaros, út- széli firkászok irományaiból táplálkozik, egész zsidóellenessége és árja „elmélete” is innen származik. Egyébként kiváló emlékezőképessége volt, erre Horthy is fölfigyelt, amikor találkoztak, tábornokait pedig nemegyszer lepte meg az egyes fegyvernemek technikai adatainak pontos ismeretével. Csak az a baj ezzel a memóriával, hogy szelektált adatokat tárolt minden rendszerezés és megindokolt elméleti háttér nélkül. Ezért lehetséges, hogy fejtegetése azt a benyomást kelti, komoly tudományos háttérrel rendelkezik, holott gyakran csak valóban a vágyálmok alapján összehordott, az összefüggésből kiragadott adatokat köti össze. Ennek következtében az egész gyakran csak arról szól, amit vágyálomként szeretne, viszont távol esik a komoly helyzetfölismeréstől. 1941. július 5-én is ilyen vágyálom jellegű árja elmélettel traktálja hallgatóságát arról, milyen lehetetlenek az oroszok (a vágy alapja világos: a Szovjetuniót már lerohanta és szeretné mielőbb legyőzni), u- gyanakkor nagyon reális képet fest az energiahordozók (szén, kőolaj) tartalékairól. S ez - amolyan pars pro toto alapon - igen jó, pontos képet fest Hitlerről: ez az u- gyancsak furcsa alak egyszerre volt primitív, felületes demagóg és szellemes megfigyelő. A gond ezzel csak az, hogy az ilyen ellenőrizhetetlen keverék a végletekre ösztönöz. Erre több példa is akad, nem kell föltétlenül tömeggyilkosnak lennie az illetőnek. Voltak nagyon is gyakorlatias megoldásai. 1941. augusztus 2-án megjegyzi, hogy a bűnözőket (itt föltehetően tyúktolvajokra gondol) börtönbe zárás helyett jobb volna alaposan elnadrágolni, mivel a börtönben csak további gazemberséget tanul: hogyan csinálja legközelebb jobban úgy, hogy el ne kapják. Ez persze, nem légből kapott tény, ez valóban így szokott lenni, csak éppen ellenkezik a mai jogfölfogásunkkal és a demokráciával. De nem is emiatt volt Hitler diktátor. Mert ha a garázdálkodókkal kapcsolatban bizonyos mértékig igazat is adnánk neki, ha végiggondoljuk az egészet, ijesztő következtetésre jutunk. Azt állítja ugyanis 1941. szeptember 14—15-én éjjel, hogy a bűnösöket a jogászok csak védik és kényeztetik, holott likvidálni kellene azokat, hogy a söpredéknek ne legyen vezére, s akkor minden rendben lesz. Az ám, csakhogy a bűnözőket minden társadalom üldözte, gyakran eléggé drasztikusan, mégis mindig akadnak új bűnözők, akik a régiek helyébe lépnek. Likvidálásuk tehát nem megoldás, ez csak egy diktátor fejében születhet
