Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MARGÓ - Aich Péter: „...Asztali csevegések” - Hitler módra...
76 Aich Péter meg. Hitler — és Sztálin is, ezt ne feledjük! - fizikailag likvidálta vélt vagy valós ellenfeleit (meg akit bűnösnek bélyegzett). De likvidálni másképp is lehet, „demokratikusan”, különböző válogatott módja van ennek, s persze ez sem föltétlenül emberséges megoldás. Hitler azonban ezt a módszert nem alkalmazta. Nagyzási hóbortjában úgy dobálózik az emberekkel, emberélettel, akár a gyerek a homokkal. Nyilván ez is diktátori tulajdonság: az emberélet nem fontos tényező, nem érték. 1941. augusztus 20-ra virradó éjszakáján azt mondja: „Ha valami jót akarunk kívánni a német népnek, akkor az 15-20 évenként a háború." Mert hogy ezáltal lehet szaporítani a lakosságot. Szerinte ugyanis a háború magasabb születési arányszámot eredményez. Nem egy nagy ember a család sokadik gyermekeként született — ha tehát nem születik annyi gyerek, akkor az ilyen tehetségek sem jönnek a világra. Világos szöveg, nem? Máskor, 1942. augusztus 26-án azt állítja, hogy minden béke, amely tovább tart, mint 25 évig, az minden nemzet számára káros, mivel szükség van a regenerációs fejlődésre. Ezt követi — föltehetően képzet-társítás alapján - egy teljesen zavaros fejtegetés a középkori csatározásokról, érvágásról és a magas vérnyomásról, olyan értelemben, hogy a magas vérnyomást érvágással (vérveszteséggel) lehet kezelni. Az érvágást régebben valóban gyógymódként használták, csakhogy ezzel éppen az ellenkezőjét érték el annak, amit akartak, hiszen tovább gyengítették a már úgyis legyengült beteg szervezetet. Ebből is látható, hogy Hitler számára válogatás nélkül bármilyen érv jó, mellyel saját zavaros elméleteit elfogadtathatja.. Az ilyen ijesztő „logikából” több is akad. Hitler antiszemitizmusa is ilyen, út- széli, szennyes szájú szerzők szövegeiből kotyvasztotta össze. Amit emberről rosszat, elmarasztalót mondani lehet, azt mind a zsidókra fogja. Ez végül minden rasszizmus alapja: az én fajom mindenben jó, a tiéd mindenben rossz. Hogy ez kizárólag rasszista alapon történik, ahogy azt Hitler gyakorolta (ebben egyébként Hitler legalább őszinte volt: kendőzetlenül fejtette ki a véleményét. Abban persze azért elbizonytalanodik az ember, vajon pozitívumként értékelheti-e az ilyen fajta őszinteséget), vagy osztályalapon, ahogy a kommunisták tették, esetleg nemzeti alapon, miként azt napjainkban a fejletlen és pszeudodemokráciákban láthatjuk kriptofasisztoid pártok és politikusok szintjén. Tulajdonképpen egyre megy, hiszen a kiválasztottak és a kitaszítottak megkülönböztetése a döntő. Márpedig ez valóban fasiszta jellegű - még akkor is, ha a bíróságoknak általában más véleményük van erről. A hitleri üres locsogás a németek kizárólagos nagyszerűségéről és a zsidók alsóbbrendűségéről, sajnos nem maradt hatástalan - csak manapság éppen másként nevezik a dolgokat. Ám a lexikális meghatározás nem változtat a lényegen. Hitler odáig elmegy, hogy azt állítja (1941. november 5-én este), a zsidók „nem adtak a világnak egy igazi zenészt, gondolkodót, sem művészetet, egyáltalán semmit sem adtak! Ok csak hazudozók, hamisítók, csalók.” Müveit ember ilyet legföljebb részegen mondhat, de mint ismeretes, Hitler nem ivott. Memóriájában ugyan sok (és gyakran hamis) adatot tárolt, de műveletlen volt, bár az ilyen nyilatkozat nem csupán
