Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MARGÓ - Aich Péter: „...Asztali csevegések” - Hitler módra...
72 Aich Péter kiváló pénzügyi szakember, aki az I. világháború után kivezette Németországot az inflációból és helyre billentette a gazdaságot. Ez a konzervatív bankár és politikus hitt abban, hogy Hitler stabilizálni lesz képes Németországot, ezért támogatta (később visszavonult, s a nürnbergi perben fölmentették). Vagy itt van Albert Speer, az építész, később fegyverkezési miniszter, aki valóban kiváló képességű ember volt. Emlékirataiban többször jegyzi meg, hogy milyen kisugárzása volt Hitlernek, saját bevallása szerint képtelen volt kivonnia magát hatása alól - s ezt többen is állították, olyanok, akik nem voltak primitív egyéniségek. Mert valóban sok intelligens ember volt, aki úgymond „bedőlt” Hitlernek. De valóban, így lehet ezt értelmezni? Schachtnak kifogásai voltak Hitler fegyverkezési programja ellen, ezért vonult vissza. Speer pontosan tudta, mi történik, javára csak az írható, hogy a háború végnapjaiban nem teljesítette Hitler parancsát a mindent elpusztításra, s ő volt az egyetlen, aki a nürnbergi törvényszék előtt vétkesnek vallotta magát. Ám ők - és több más okos, müveit, intelligens ember - támogatták Hitlert, gyakran bizony a végsőkig. Hogy létezik ez? Nem elégedhetünk meg olcsó ítéletekkel, sommás negatív jelzőkkel. Túl egyszerű volna ez. És bizony a bűn is kisebbnek tűnne, ha csak a gonosz, primitív lelkületű, bugyuta bűnözőkkel volna dolgunk. Ezt állit- va, vagyis képességei kiemelésével nem arról van szó, hogy a történelem egyik legnagyobb gazemberének vétkét, s vétkének súlyát kisebbítsük vagy relativizáljuk, hanem arról, hogy próbáljuk megvilágítani azokat az ösztönzőket, melyek olyan tettekhez vezettek, mint amilyeneket Hitler közvetlenül és közvetve elkövetett, illetve amit az ő nevében, az ő parancsára tettek. A dolgokat néven kell nevezni. Az orvos is csak akkor tud hatékonyan gyógyítani, ha pontos képet alkot a betegségről. Helyes diagnózis nélkül nincs kielégítő gyógyítás. A tünetek szépítgetésével vagy semmibevételével inkább az ellenkezője érhető el. A kérdés tehát egyértelműen az, valójában milyen ember volt Hitler? A szak- irodalom általában csak a negatívumokat látja benne, mert így könnyebben elítélhető. Az érdemleges kivétel a már említett J. Fest, aki negatív zseninek tartja Adolf Hitlert, valamint Dušan Hamšík, aki A középszerűség géniusza címmel írt róla könyvet2. Ez utóbbi talán a legtalálóbb jellemzése, mert Hitler egyrészt valóban egy középszerű nyárspolgár volt (populista képességei is innen táplálkoznak). Másrészt viszont (sajnos!) valóban zseniális húzásai voltak. Több millió halott és sok romba dőlt város és falu, mérhetetlen szenvedés a néma tanúja ennek. Azon túl, amit a történelemből ismerünk, sokat tudhatunk meg Hitler személyiségéről a Mein Kampf (Harcom) c. könyvéből, valamint a nevezetes Tischgespräche (= asztali csevegések) írott variánsából3. A kettő között az a lényeges különbség, hogy míg a Mein Kampfot Hitler saját müveként jegyezte, az utóbbiról valószínűleg nem is tudott, mert titokban készült. Pontosabban: a Mein Kapmfot Hitler Hessnek mondta tollba, amikor a félresikerült müncheni államcsíny után 1923-ban a landsbergi börtönbe zárták. A könyvet elolvasni külön művészet, any- nyira értelmetlenül íródott. Arról nem is szólva, hogy mennyi üresjárattal, rengeteg
