Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (1)
56 Pomogáts Béla deményezésére szerveződött meg az a nagyszabású marosvásárhelyi békés demonstráció, amely a magyar iskolák helyreállítását követelte, ő vált akkor a kisebbségellenes erőszak egyik ártatlan áldozatává. Aki a televízió képernyőjén látta a súlyosan sebesült Sütő Andrást, miután elvakult román soviniszták verték össze husángokkal és fejszével a márciusi magyarellenes pogrom idején, az tudja, hogy kisebbségi írónak lenni nemcsak küldetés, hanem civil hősiesség dolga is. A zajló időben néhány szépirodalmi alkotás, például az 1995-ben készült Balkáni gerle című színdarab, valamint több kötetre való naplófeljegyzés adott képet mindarról, amit az erdélyi magyarságnak és személy szerint Sütő Andrásnak a romániai rendszerváltozást követő másfél évtizedben át kellett élnie. A Naplójegyzetek (1990), a Szemet szóért (1993), Az élet és halál kapuiban (1993), a Heródes napjai (1994) és Erdélyi változatlanságok (2001) című kötetek megrendítő egyéni és közösségi megpróbáltatásokról hoztak hírt, egyszersmind a szülőföld iránt érzett hűséget és a megmaradás reményét is megszólaltatták. Ahogy az egyik naplókötet elé írott bevezetésben olvasható, megszólaltatták a kisebbségi írástudó erkölcsiségének végső foglalatát is: „Etnikai létének puszta megmentése végett háromnegyed évszázada vívja küzdelmét Romániában Erdély magyarsága. Aki e nép fiaként u- gyancsak kisebbségi sorsban élve keresi létének értelmét, e közösségi küzdelemből nem vonhatja ki magát. Ez erkölcsi és fizikai lehetetlenség. Amikor a történelem egy nemzeti közösséget azzal büntet, hogy annak bizonyos ideig minden erejét a fennmaradásra kell koncentrálnia, akkor ez alól senki számára nincs kibúvó. Az ítélet a közösség minden tagjára érvényes; így tehát az átok megtörése is csak közösségi küzdelem útján lehetséges.” A nehéz tapasztalatok, következésképp a nehéz álom terhével viaskodó Sütő András végül is az egész nemzetnek adott példát arra, hogy miként kell ezekkel a súlyos terhekkel megküzdeni. Tette ezt akkor is, midőn éppen saját közösségének néhány tagja részéről érték méltatlan támadások réges-régen elhangzott és elévült egykori nyilatkozatok vagy újságcikkek miatt. Tudjuk jól, erkölcsi ítélőszéket általában azok szoktak tartani, akiknek fiatalságuk következtében nem volt módjuk elkövetni apáik tévedéseit. Sütő András írói és szellemi, emberi és erkölcsi örökségének mindez mit sem árthat, erre az írói és erkölcsi örökségre bizonyára az előttünk álló korszakban is szükség lesz: Sütő András tekintélyét ez az örökség alapozta meg. Élete utolsó éveiben (1989 és 1995 között) Magyarországon jelentek meg életműsorozatának kötetei, és igen tartalmas irodalomtörténeti munkák mérték fel pályáját. Utolsó éveiben súlyos betegséggel küzdött, 2006. szeptember 30-án hunyt el Pusztakamaráson, marosvásárhelyi sírja a nemzeti zarándokhelyek közé került. Voltak idők, nem is egyszer, midőn neki kellett vállalnia a magyar lelkiismeret küldetését, márpedig az irodalom, ha igazán irodalom, mindig egy emberi közösség, egy nemzet lelkiismerete: ebből a lelkiismeretből származik a megmaradás életereje és az írói életmű megmaradása.
