Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök (1)
57 Kulcsár Ferenc Gyöngyök és göröngyök (1) (Napló) Auschwitz az én szégyenem is. Ez nem szófordulat, hanem tehetetlenség. Nincs itt mit elhatározni. Hiszen továbbra is a szerint az értékrend szerint élek, amely ott csődöt mondott, továbbra is, mit tehetnék mást?, annak a kultúrának, civilizációnak vagyok a gyermeke, amely ott elbukott - mondja Esterházy Péter. Már ötödször olvasom el a fenti szavakat, hogy biztos legyek, jól olvasom-e a szöveget. De mindig ugyanaz. S ez meghökkent, mert az az író mondja ezt, akinek a művei éppen eme tételt cáfolják, s éppen etikai világosságuk által. Esterházy Péter írásai pontosan „tudják”, hogy Auschwitzban nem az értékrend, nem a kultúra mondott csődöt, nem ezek az abszolút értékek buktak meg, hanem az szülte a botrányt és a szégyent ama lágerben, ami szembefordult az értékrenddel és a kultúrával - a kultúráról leszakadt, a hozzá hűtlenné lett civilizáció: az életellenesség, a szol- galelküség, a szabadság és a pluralitás elárulása, az intolerancia. Mert mi történt Auschwitz előtt és Auschwitzban? Először is: mi a kultúra? Az emberi és az isteni világ: az ember szolgálatára alkalmassá tett természet összessége, a megtörtént idő térben megjelenő ihlete. Vagyis az, hogy az embernek világa van; ez pedig nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy, az észlelhető dolgok köre az ember esetében nem korlátozódik a biológiai önfenntartás feltételeire, mint az állatnál, vagy az elállatiasodott fajelméletnél: a hírhedt felsőbbrendü faj- és élettérelméletnél. Mi következik ebből? „Csak” az - de ez minden! -, hogy a huszadik század, de nemcsak ő, mintegy leföldelve, sőt elföldelve az emberi és isteni szintézisét, egy enélkül elérhető Aranykort hazudott, engedve a kultúrát eláruló civilizáció egy szűk körben kialakult ABSZURDUMÁNAK, miszerint az EMBER: FAJ, egy közönséges, főemlősöket követő faj, ami így, ezért - ez a logikája - szintén meghaladandó. De mi által? Mivel nincsen más kéznél, hát: a FELSŐBBRENDÜ FAJJAL! És erről beszélek én: ez a végzetes szembefordulás értékrenddel és kultúrával, ha úgy tetszik, a föld szellemével, a szabadsággal, tehát végső soron Istennel (most tökéletesen mindegy, hogy melyik „istennel”; azzal-e, amely az embert teremtette, vagy azzal, akit az ember teremtett: mindkettő az értékrend és a kultúra abszolútuma, az értékrend és a kultúra lényege, mozgatója és irányítója). Amikor e-
