Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - MAGYAR IRODALOM ROMÁNIÁBAN - Pomogáts Béla: Erdélyi arcképek - Sütő András
Erdélyi arcképek - Sütő András 49 műveivel, a magyar és a román klasszikusok munkáival. Korán kezdett írogatni, először verseket: ötödik osztályos korában jelent meg első verse a kolozsvári Világosságban: az Árva fiú dala. A hadifogságban sínylődő apáikra váró fiúk érzéseit szólaltatta meg ebben. Fiatalos fellépése egybeesett az erdélyi magyar irodalom 1945 utáni újjászervezésével és magára találásával. A meginduló szellemi élet fiatal tehetségeket várt, Sütő András sem maradhatott sokáig az iskolapadban. Hamarosan Kolozsvárra került, a Móricz Zsigmond Népi Kollégiumba, majd ezzel szinte egy- időben a Világosság szerkesztőségébe, Balogh Edgár és Kacsó Sándor nevelő irányítása alá, majd 1948-ban a Falvak Népe szerkesztője lett, egy időben a szerkesztőség vezetőjeként Bukarestben dolgozott, 1958-ban lett a marosvásárhelyi Új Élet című folyóirat szerkesztője. Szerepet vállalt a közéletben, egy időben képviselő volt a bukaresti parlamentben és tagja volt a kommunista párt vezetőségének. Bejárta a világot, a kelet- és nyugat-európai országokon kívül eljutott Iránba és Amerikába is. Számos kitüntetésben részesült: Kossuth- és Herder-díjat kapott. Feladatokkal bízták meg, riporterként járta a gyorsan változó erdélyi városokat és falvakat: akkor gyűjtötte későbbi elbeszéléseinek anyagát. Emberi és írói útja ahhoz volt hasonló, amelyen a hazai és az erdélyi magyar irodalom egy egész nemzedéke járt a második világháború után, a társadalmi átalakulások lázas eseményei között, midőn még nem lehetett pontosan látni azt, hogy ezek az átalakulások milyen gyötrelmeket eredményeznek. A fiatal Sütő András egy nagyszabású történelmi eseménysorozat résztvevőjének és harcosának érezte magát: illetékesnek szülőhazája és népe ügyében. Akkor még nem sejtette, hogy néhány esztendő múltán milyen csalódásokkal kell megküzdenie. Első novelláját Gaál Gábor közölte az Utunkban 1948-ban. Ez a novella, a Hajnali győzelem azonnali sikert hozott. A fiatal író a földreform körüli idők társadalmi összeütközéseit, izzó levegőjét idézte fel, midőn bemutatta, hogy a román és a magyar parasztok összefogása miként kényszerítette ki egy nagybirtok felosztását a föld nélküli szegények között: Sütő ezzel az írással a forrongó falusi világ jellegzetes alakjait, küzdelmeit és szövetkezéseit mutatta be. Hamarosan következtek további müvei: riportok, novellák, színdarabok, majd az első könyvek: 1953-ban az Emberek indulnak, 1954-ben Az új bocskor és az Egy pakli dohány, 1955-ben az Októberi cseresznye, 1959-ben A nyugalom bajnoka, 1969-ben Misi, a csillagos homlokú című elbeszéléskötetei, 1959-ben Tártkarú világ címmel válogatott elbeszélései is napvilágot láttak. Az iljú Sütő András jól ismerte a falu életét, a munkafolyamatokat, a családi közösséget, a paraszti észjárást, és jellegzetes mezőségi anekdotákkal fűszerezte történeteit. A szociografikus és „falukutató” írók nyomában járt, a munkanapok és az ünnepek emlékeivel, jellegzetesen erdélyi, mezőségi motívumaival gazdagította elbeszéléseit. Igen jól ismerte a mezőségi parasztembereket, magyarokat és románokat egyaránt. Néhány vonással, egy-egy anekdotával ábrázolta őket, pár ecsetvonással is eleven és teljes emberi egyéniséget tudott teremteni: igen változatos az a galéria, amely írásaiból kibontakozott.
