Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - Babits Mihály versei (Zsoltár férfihangra, Dal az esztergomi bazilikáról)
1 Babits Mihály versei Zsoltár férfihangra Consolatio mystica Tudod hogy érted történnek mindenek - mit búsulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bűnös lelkedért. Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg, hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért. Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket, hogy benned teljesedjenek; - s korok történetét szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét, hogy kifesse lelkedet. Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked! És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot, hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott annyi bús szerelmeket, szerelmek bűnét és gyászát? a hogy bűn és gyász egysúlyu legyen, eleve elosztott számodra szépen derűt és borút, sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínségét, háborút, mindent a lelkedre mért öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak; tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút, amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt a te bűnös lelkedért! Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
