Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - Babits Mihály versei (Zsoltár férfihangra, Dal az esztergomi bazilikáról)
2 Babits Mihály versei részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod tükörében magadat, és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak, és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt az adamant rudakat. Dal az esztergomi bazilikáról Épen olyanok mint otthoni dombjaim: alattam, fölöttem egy kis darab enyim. Távolabb a város, és túlnan látszik a szemközti dombról a komoly bazilika. Hoc ereit in votis... S ne jutna legalább a jóknak annyi föld, hol megállhat a láb nyugodtan és bölcsen, s kinyúlhat égig a lélek, mint dómjával ott a bazilika? Rossz föld, de megterem itt legalább a csend virága, nyugtató lótuszom, s odalent kertem az egész táj, hol óriás csiga kétszarvú dómjával e bölcs bazilika. De till már cseh határ... Ideges katonák s szuronyos szólamok szorítják a Dunát, mely ma friss ér helyett zsibbasztó pántlika: áldástalan nézi a hüs bazilika. Egy kis darab enyim... De hát hol a mienk, amit épúgy védjen a törvény és a rend? Hog> bölcs nemzeteken bíró ököl s iga legyen, miért hagyod, óh szent bazilika? Ne bánd ma, lelkem! Itt fölülről egyhatár minden; és kék és zöld, a szálló szem s gyors madár tanítják, hogy nagy az Isten és kicsik a nemzetek, és a Menny kiilömb bazilika.
