Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - TANULMÁNY - Szalay Adrianna: A magyar szecessziós novellisztika regényelőzményei (tanulmány)
A magyar szecessziós novellisztika regényelőzményei 53 A Midas király 1894-ben jelenik meg folytatásában a Magyar Hírlap hasábjain (könyv alakban 1906-ban). Főhőse Bíró Jenő festőművész, akinek élete a szilénoszi tézissel (a Nemlét jobb az életnél, a semmi az egyedüli igaz) ellentétben zajlik, a mindenséget igyekszik megragadni, a kimondhatatlant birtokolni. A címszereplő Midas szimbolikus jelentése is az élet megformálásának vágyát jelenti, melyet Ambrus Bíró Jenőre vonatkoztat. Bíró az önteremtés mítoszát, a művészet külön világában való létezést akarja megvalósítani. Bérel egy lakást, ahol soha meg nem történt dolgokat fest meg képein, ha első felesége, Völgyessy Bella nem halt volna meg. A művészet és a polgári boldogság ellentétének problematikájára éleződik ki a regény, mely a Thomas Mann-i novellisztikával mutat párhuzamokat. Biró is egy bálon ismeri meg Bellát, mint Tonio Kroger a szerelmét. Bíró vagy becsületes művész, s akkor le kell mondania a polgári boldogságról, vagy becsületes polgár, s akkor viszont nem mondhat le emberi kapcsolatairól. Ezt jelenti a mese a kakastollas emberről, amit Bíró Bellának mesél el. (Güdül elfelejti Laili fuvolajátékát, az Örök Szerelem énekét, amikor apja kívánságára férjhez megy a kakastollas emberhez, és családi boldogságban él.) A két említett szféra ellentmondását nem tudja feloldani és öngyilkos lesz. Felesége, Galántai Mása kideríti titkát, amikor megnézi a képeket. Ami titok volt, a kommunikáció részévé válik - főleg hogy Mása megérti őt -, de ezáltal elidegenedik az individuumtól. A megértés tehát halált jelent, a kartheziánus individuum halálát. Bródy Sándor Az ezüst kecske című regényét A Hét 1898-as számában dicséri Osvát Ernő8. Francia minta nyomán az érintkezések költőjének jellemzi, művét hasonlatosnak tartja Zola Munkáidhoz, ill. Barrés Déracinés-jéhez. Bródy azonban nem a lélek mélyeit méri, nem a társadalmi erők és eszmék ütközéseit nézi, hanem azt a momentumot, ahogy az egyén vékony szálai a társadalmi élet vastag hálózatába szakadnak. Bródyban azonban minkét íróból egy kicsi, ha korrajza vázlatos marad is - szociológus és pszichológus, de legfőképp poéta. A szerelemnek nincs ma nagyobb poétája hazánkban - jelenti ki Osvát. Idézi Ignotust is, aki érzéki intelligenciáját emeli ki. Pazarul jellemez, nagy és kis vonásokkal, de nem túlságosan precízen, hiszen - úgy gondolja - talán nem is lehet egy karaktert szabatosan szavakba fogni. Inkább festő, mint szobrász - teszi hozzá Osvát. A szecesszió stilizáló hatása érvényesül a regény borítólapján (Pallas könyvnyomda részvénytársaság), illetve képekkel a szöveg körül, és magában Bródy szélsőséges felfogásában is. Tűz és feminin vonások jellemzik művészetét, továbbá kiélesített párbeszéd vagy intim leírás. Az élet, mint érzéki okok ábrándokkal hímzett, vagy poézist phospho- reskáló szövevénye. Azért is az érzéki hangulatok forró tónusa az alapszín nála mindenütt. A cím tulajdonképpen az élet ábrándját jelöli, mely a szétváló, majd újra egymásra találó szerelmespárt köti össze. Valóságban pedig fogantyúja a férfi sétabotjának, mellyel reménye a jövőbe siet. A szerelmi ciklus pamphletté válik, hiszen a kor visszásságai hozzák ismét egybe a szétváló párt. A férfi támasza egy romlott, de szenvedélyes asszony, a nő pedig egy haldokló művészhez köti sorsát,
