Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - TANULMÁNY - Szalay Adrianna: A magyar szecessziós novellisztika regényelőzményei (tanulmány)
52 Szalay Adrianna ösztönt - meglátogat a kételkedés. Annak a tudata, hogy az érzéseknek sem urai, sem ismerői nem vagyunk többé, mert emlékezetünk csak elmosódó, sőt hamis képet adhat róluk, ugyanis alá van vetve olyan hatásoknak, melyeket kívülünk álló tényezők misztikus és kiszámíthatatlan összejátszása idéz elő. Ilyen gondolatokkal akarunk meggyőzni, és ilyen érzésekkel gyönyörködtetni? - teszi fel a kérdést. A hangulat tehát múlandó, az író az alkotás örömét érzi, melynek okán az írónál a formához való ragaszkodás alakul ki. Sok író, csakúgy mint Dóczi, a fonnák kultuszát írja programjába. Ambrus szerint ezért váratlan, hogy e regényében az emberi lélek legmélyére lát. Az ő Don Jüanja Portenstein herceg, akinek törté-nete úgy hangzik, mint egy reneszánsz kori olasz novella. A kockajáték adósságai miatt tervbe vett nősülés meghiúsul, mivel jövendőbelije vonzalmát eltitkolva visz-szaadja a gyűrűt. A herceg kóbor herceggé válik, hogy azután sejtések és megérzések sorozatán át újra találkozzanak. Ambrus szerint a Carmela valósággal „psychologiai” regény, de mintha ezt a regényt egy régi Maestro de cuentos beszélné el. Dóczi modem methodus segítségével írja meg, módszere az analízis. „Az analízisben nyilvánuló erőre és finomságokra csak rámutatni van módom, kiterjeszkedni rájok már nem futja a terem. Csak megjegyezni óhajtom, hogy az a meglepően magas fokú éleslátás, az a mélység a conceptióban, s az az elevenítő erő, melyet Dóczi a Carmelában mutat, bizonyára feltűnő ennél az új psycholognál, aki psychológ Théophile Gautier módjára, de akit eddig jóformán csak úgy ismertünk, (...) mint a kellemetes kifejezések amateurjét s a kedves formák igazi művészét.” Portenstein a következőképp vall a nőkről (idézi Ambrus): „Mihelyt csak olyan volt, hogy még meg kellett hódítani, már érdemesnek találtam, hogy megostromoljam. Semmiben sem voltam válogatós, csak jellem dolgában. Minden asszony egyéniség, az egyéniség pedig mindig fölfedezés. Csak egy neme van a nőknek, amelyben semmi egyéni nincsen és mely a fajban ki van merítve: a megvásárolható asszony ...A legerkölcsösebb kéjencz vagyok, aki valaha létezett. Utálom és kerülöm az erkölcstelen asszonyt (...) De szerelem és szenvedés nálam megszűnnek egy bizonyos pontnál. ” Ambrus Zoltánnal kapcsolatban Kóbor Tamás néven, A Hét 1891-es számában közölt cikk7 kiemeli a francia irodalom, a francia élet iránti vonzódását: „Aki Párizs, a modem Bábel felé vonzódik, az a sok összevisszaságban egy vonást akar találni, mely az ő leikéből való. Abban a csodálatos városban, annak a csodálatos szellemi életében jól érzi magát mindenki, aki önmagával nincsen tisztában.” „Ambrus szenvedélyesen kutatja, keresi az élet rejtett rugóit, tulajdonképpen - önmagát keresi. Azt hiszem: ez az a szempont, melyből föl lehet őt fogni. Az ő éles kritikája, az ő iróniája, az ő sajátságos, paradox gondolkodása és stílusa mind arra vall, hogy nem leli helyét a világon. ” (A cikk szerint ezért is rejtőzik álnevek mögé, melyek Ambrus különböző egyéniségeit takarják - Csongor, Masque, Tiborcz, Idem.)
