Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - TANULMÁNY - Kő-ország fia Amerikában (Lacza Éva beszélgetése Cselényi László, József Attila-díjas költővel)
Kő-ország fia Amerikában 37 Duba Gyulától, aki Kanadában három hónapig volt a lányánál, hogy jóformán ki sem mozdult otthonról. A lányom ezt megértette és közös erővel előre megterveztük az utazást. De visszatérve az induláshoz... New Yorkban szálltunk le, és négy napot tudtunk ott eltölteni. Mondanom sem kell, hogy mennyire kevés ez a négy nap, de élmények szempontjából gazdag volt, sok mindent láttam, múzeumokat is meglátogattunk, belefért egy gyönyörű hajóutazás is a Szabadság szoborhoz. Ez mind afféle alapélményül szolgált. Gyönyörű időben jártuk végig az érdekesebb helyeket, semmi bonyodalom, gond nem volt, kivéve az utolsó napot, amikor egy olyan hóvihar keletkezett New Yorkban, amilyen ott talán száz éve nem volt. Mi meg hazulról, Szlovákiából kaptuk az aggodalmas e-maileket, hogy mi történt velünk. Nos, ezt még megúsztuk, kivéve az utolsó estét. Terveink szerint ugyanis másnap reggel Indiana államba kellett volna utaznunk, és bizony elindultunk reggel a repülőtérre és egész estig ott várakoztunk, mert a hóvihar miatt nem fogadott bennünket Indiana. * Laci, kalandot akartál. Meglett.- Igen, igen, meglett. A pesti repülősztrájk után ez volt a következő igen kellemetlen élmény, de túléltük. Végül aztán úgy jutottunk el Indianába, hogy egy más, helyi repülőgéppel Philadelphiába utaztunk, majd Indianapolisba, onnan pedig tovább, megtervezett következő úti célunkhoz. * Miért vonzott benneteket éppen Indiana?- Hogy miért? Mert a lányom a híres blumingtoni egyetemen doktorált, és akkor volt az avatása. Sok minden más mellett ez is az egyik oka volt annak, hogy éppen akkor utaztunk, az év végén, s így a karácsonyt és a szilvesztert meg az újévet is ott töltöttük, együtt a család. * * Talán még néhány tőmondatban arról, mégis, merre jártál még... aztán, ha majd elolvassuk a már emlegetett könyvet, bizonyára ott lesznek benne az amerikai élmények is.- Legutolsó állomáshelyünkről Las Vegasba mentünk, mert a lányom ott telepedett le. A dologhoz hozzátartozik, hogy férje a hadseregnél dolgozott, egészségügyi vonalon, és az volt a terv, hogy Irakba vezénylik majd. Beoltották őket mindenfélével, s végül ennek lett az áldozata. Meghalt. Ezt követően hosszú, bonyodalmas jogi procedúrák után elismerte a hadsereg, hogy valóban áldozat volt. Mire a lányom megkapta a kártérítést, becsapott a mennykő a gazdasági válság képében, de végül a kártérítésből sikerült neki egy telket és egy házat vennie Las Vegasban. Oda telepedett aztán a másik lányom is. Ezek után a bonyodalmak után mindenképpen találkozni szerettünk volna velük, utaznunk kellett, mert már a feleségemmel nagyon vágyakoztunk utánuk. Nos, az emlegetett hétnek a nagy részét ott töltöttük. Las Vegasról külön is sok mondanivalóm lenne, de most nem térhetek
