Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - TANULMÁNY - Kő-ország fia Amerikában (Lacza Éva beszélgetése Cselényi László, József Attila-díjas költővel)
38 Kő-ország fia Amerikában ki mindenre. Már az elején említettem, hogy ha én valahová nagy nehezen elindulok, akkor ott látni is akarok valamit, nem szeretem láblógatással múlatni az időt. Nos, ilyen szempontból Las Vegas nagyon jó helyen leledzik, mert közel van a két legfontosabb dolog, ami Amerikából a legjobban érdekelt. Körülbelül négyórányi autós utazással elérhető a Grand Canyon, a másik vágyam pedig az volt, és sohasem gondoltam, hogy megvalósul, eljutni egészen a Csendes-óceánig. Mivel én már csak olyan vagyok, aki gyakran gondolkodik szimbólumokban... * Az értől az óceánig... Gömörtöl a Csendes-óceánig. Csak nem erre célzol? — Pontosan fogalmazol, hiszen nekem nemcsak az Ady-vers nyomán, hanem már eredetileg is az volt az elképzelésem, hogy Gömörtöl a Csendes-óceánig fogom át a következő kötetem anyagát. A magam mítoszvilágát. Az „érben” nemcsak Gömör van benne, hanem minden, ami a mi kis világunkat jelenti, tehát a legmélyebb vagy időben legtávolibb ponttól kezdve egészen a nagy vízig. A Csendesóceán már maga is szimbólum, a legnagyobb víz, vagy ha úgy tetszik, természeti határtalanság, határ nélküliség. Ezzel korrespondálnak az én vízről írt dolgaim is. * Te írtad ugye a Víz, víz, víz című munkát... — Az nem vers. Ebből alakult ki később a Danubia sacra cím alatt megjelent opusom... igen, igy kapcsolódnak egymáshoz és függnek össze a dolgok, néha véletlenszerűen. Aleatória című verskompozíciómmal kapcsolatban is gyakran felmerül a véletlen, akár mint filozófiai fogalom is, de itt irányított véletlenről van szó. * Ez nem fából vaskarika?- Egyáltalán nem. A véletlennek sokszor elébe kell menni, mert különben nem következik be, de a tartalmát illetően... nos, ez egy más kérdés. * * De ugye arról beszéltünk az imént, hogy az értől, a Sajótól, a szülőfaludtól, Gömörpanyittól végül mégiscsak az óceánig vezetett az utad. Hirtelen most az jut az eszembe, amivel Gömör-tematikájú könyvedet indítottad, a Kő-országot. „Pelsőc — Párizs ” — áll a könyvben. Te akkor, az antivilágban, a szülőfaludhoz, a Gömör- panyithoz közeli Pelsőcön, ugye felszálltál a vonatra és Párizsban szálltál le róla. Ez így utólag szinte hihetetlen. Az amerikai úttal ezt már nagyon nehezen lehetett volna megtenni. Sőt, ma már Pelsőcről Párizsba sem igen lehetne eljutni vonaton sokszori átszállás és egyéb bonyodalmak nélkül. No, de ez csak egy közbevetés volt. Itthon vagy már néhány hete, és feltételezem azt, hogy nagyjából megfogalmazódott benned, amit a harmadik kötetben össze szeretnél foglalni. Ez az amerikai út tulajdonképpen ajándék volt az írónak. Ráadás.- Ráadás, igen. Természetesen ennek előzményei meg következményei, folytatásai is voltak. Például emlékszem rá, amikor Duba Gyulával beszélgettünk, neki
