Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - TANULMÁNY - Duba Gyula: Önmaga utókora (Tőzsér Árpád: Csatavirág. Létdalok)
20 Duba Gyula letően (a borítóján a kortárs Albin Brunovský döbbenetes erejű teremtésvíziója látható), hanem az irodalmi-poétikai értékeit tekintve is az. A Genezis a „Legszebb” - más, elemző értékelésre most nem vállalkoznék. Az érzékelő emlékezés mellett, mintegy testvéri közösségben ott munkál a könyv teljes anyagában a valóságfelettit kutató elme, a gondolat. Míg a kötet Gömörről, a szülőföldről írt Gyalog egy vers határában című esszével kezdődik, az Európé monológja c. versben pl. már azt olvassuk, hogy: „Part nincs Távoli üregekből / kompresszorként süvít a bóra / Ott terülök el valahol messze / én a megnevezetlen Európa ”. Irodalmunk kezdeti, első két évtizedének szűk valóságában, szegényes kisebbségi téridőnkben leghamarabb Tőzsér (és Cselényi) érik és gondolják el poétikailag is hitelesen Európát. A találkozás fontos és értékteremtő aktus, szerény adottságok és szenvedélyes vágyak szembesülése, benne az erőt adó múlt és célokat kínáló jövő távlatos harmóniája, irodalmi lehetőségeink és becsvágyunk kiteljesedése. A Genezis szövegeiben — esszékben, versekben - megvan a hangulat és ítélet egyensúlya, az érzéki kép és az elvont gondolat teljessége, a szemlélődés és intuíció harmóniája. A prózaszövegek költőiek és a versek gondolatisága életes. A „papír partján” vers születik, s az „őszi természet” maga a tömény gondolat. A költő valóságlátása Szülőföldtől - szülőföldig ér, vannak „fejezetei” „egy kisebbségtörténelemből” és „változatai” az „Anya-fiú motívumra”. Felfigyeltető a könyv Nyelvtáj című fejezete - a mára elkötelezettséggé, szinte credóvá emelt nyelvközpontúság kezdetei ezek, jelezve, hogy Tőzsér ennek a csíráit, gyökérzetét és életerőit is Gömörország nyelvtáji élményében, a népi kultúra - nyelvjárás, népdal, mondavilág - történetiségében, sajátos palócvilágában találja meg. A Genezisről annak idején esszét írtam, a címe: A költő-esztéta Tőzsér Arpád. így látom benne őt: „Eddigi életműve a nemzetiségi költőnek önmaga kiteljesedéséért küzdő drámai példája. Egyediségében nem modell, hanem olyan példa, amely tanulságaival bevilágítja közös utunkat, erőt ad és kétkedésre késztet, az a- zonosulás vágyát kelti bennünk, de ugyanakkor az ellenkezés mezőire taszít. Szuverenitásában utánozhatatlan és ismételhetetlen, mert az alkotói öntörvényűség jegyében létezik. Egyéni módon szellemi világerőket testesít meg. Ezért nemcsak tanulságokat kínál, hanem hasonlóan megszenvedett szellemi törekvésekre ösztönöz, ellenkezésre késztető példáival is gazdagít, mert komoly és nemes gondolati küzdelemben kényszerülünk cáfolni azokat. De mindenek előtt elfogadásának a kényszere szuggesztív, mert mélyen érezzük benne, hogy egész költői lényében, gondolkodói attitűdjében, düheiben és szorongásában, ostorcsapás-ítéleteiben és elvont képei ködében Gömörország vágyai, nemzetiségi életünk életerői vívják dühödten elszánt és már-már kétségbeesett makacs harcukat az egyetemes emberi érvényességért, a világnyitottságig való felemelkedésért, és ez a küzdelem meg- rendítően szimbolizálja nemzetiségi valóságunk életerőinek legnemesebb emberi becsvágyát, alkotóerőinek létre és kiterjedésre való törekvését. ”
