Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - TANULMÁNY - Duba Gyula: Önmaga utókora (Tőzsér Árpád: Csatavirág. Létdalok)
14 TANULMÁNY DUBA GYULA • • Önmaga utókora (Tőzsér Árpád: Csatavirág. Létdalok) 1 A mű címe megállít, elbizonytalanít, de az alcím — Létdalok! — megragad. A cím kérdést tesz fel: Csatavirág — mi akar ez lenni?, az alcím megnyugtat: a létről van szó! A cím kíváncsivá tesz, az alcím keresést és választ ígér. Amaz rejtélyeket sejtet, emez igazságokkal biztat. A kötet versei olvasása közben az a közhely jutott eszembe, hogy, mint a legtöbb jó vers, a Tőzsér-szövegek is nehezen értelmezhetők, mégsem értelmetlenek! A közvetlen logikai értelmezésnek ellenállnak, de bizonyos spirituális befogadásra nyitottak, nem a megértésnek, hanem az érzéki átélésnek adják meg magukat. Önmagukban zártak, de érezzük a személyességük nyitottságát. Negyven-egynéhány évvel ezelőtt Tőzsér Árpád első két kötete (Mogorva csillag, 1963; Kettős űrben, 1967) okán elemeztem az akkor induló költő líráját, s akkor úgy láttam, hogy Tőzsér „ a valóság képleteit keresi", miközben költészetének „férfiasságában... van... valami komor puritánság és egyszerűség”. Azóta is sajátos vonásai e költészetnek a keresés és a komor dísztelenség. Érdemes végigkísérni, az évtizedek során hogyan alakult, gazdagodott a pálya, s nem árt azt egységben látni, egy pillanatra sem szem elől téveszteni például a kezdeteket, a talajt, amelyből Tőzsér költészete kinőtt Annál is inkább, mert a Csatavirágban is visszahalljuk a fél évszázaddal ezelőtti szenvedély szólamait, „a dühös kíváncsiságot, mely keménnyé, érdessé teszi” e hangot, de a jelzés szintjén érezni azokat a folyamatokat is, amelyeknek során a hangvétel és valóságlátás tárgyiassá, töprengővé és elvontan tépelödővé, bölcsel- kedővé, filozofikussá és eszménykeresővé, azaz maivá vált. A kezdeti „képletkeresésben” már benne volt a matematika és tudományosság eleme, az elméletek kíváncsi lendülete, az érzékeltetés mellett a rögzítés, a megállapítás igénye. De a kifejezésmód a képi érzékeltetés erejét is megőrizte - Tőzsér költészete hosszú és bonyolult utat bejárva sem szakadt el a gyökérzetétől. A Csatavirág mintegy betetőzése, szintézise Tőzsér lírájának: formai-stilisztikai és gondolati értelemben összefogja és értelmezi a költő egész kötészetét. Ahogy Az ív című vers fogalmaz: mintha e mű nem akarna mást, mint „Áthajlani... A tárgyak fölé villámlást húzva... ”. És még a zárókép is ennek a gondolatnak a folyo-
