Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - Alabán Ferenc: A realista író palóc és szlovák kontextusai (Mikszáth Kálmán halálának 100. évfordulójára)
Л realista író palóc és szlovák kontextusai 11 NÉHÁNY MEGJEGYZÉS:- Mikszáth Kálmán alkotásait rokonszenvvel fogadták a szlovák olvasók, Jókai Mór müveivel ellentétben, csupán a Tóth atyafiak című kötet kiadása váltott ki némi kritikai visszhangot, mivel egy névtelen (szerző nélküli) szlovák írás szerint a szlovákság mikszáthi jellemzése sértette a nemzeti öntudatukat. Hozzátesszük: a romantikus Jókai müvei iránti kritikusi állásfoglalást az irodalmi ízlés fokozatos átalakulása is kiváltotta. Gondolunk itt elsősorban a realisztikus ábrázolás egyre nagyobb térhódítására és népszerűségére. Mikszáth Kálmán a 19. századi magyar próza kiteljesítöje, egyrészt a Jókai-hagyomány folytatója, de kiszűri Jókaiból, ami már régi és vadromantikus, s azt teszi legfontosabb erénnyé és prózaszervező elvvé, ami Jókainál valójában másodlagos, az epizódelemeket, az életképet és legfőképpen az anekdotát.-A Tót atyafiak című kötet négy hosszabb, az A jó palócok című gyűjtemény tizenöt rövidebb novellájában ténylegesen megújult a korabeli magyar próza. Ez azzal járt együtt, hogy a fiatal író már pályája elején megtalálta saját írói hangját, eredeti témájához pedig új elbeszélésmód is társult. Müveiben később is keverednek a romantika és a realizmus stílusjegyei, valójában nem mond le a mesélésről, de élőbeszédszerű, köznyelvhez közelálló előadásmódban mondja el történeteit. Harsányi Zoltán állapítja meg egyik stíluselemzésében: „Jókai mindent felnagyít. Mikszáth lekicsinyít... Jókai mindent felemel a földről, Mikszáth mindent lehoz a földre... Mikszáth nemcsak legnagyobb szabású stilisztája volt a modem, rövid mondatos, az élőbeszédhez közelítő stílusnak, hanem prózája az eddigiek közül valóban a legközelebb áll az élőbeszédhez. És annak ellenére, hogy egy letűnt kor bizonyos patriarchális ízeit érezteti stílusában, ma is a legközvetlenebb természetességgel beszélhetjük a mikszáthi nyelvet. Élvezhetjük nyelvi humorát, szójátékait, gyönyörködhetünk látszólag kötetlenül laza mondataiban.”10 Mindez azt a törekvést is magával hozta, hogy nemcsak az életet, a valóságot, hanem az élettel együtt az élőbeszédet is teljes egészében, hullámzó változatosságában szükséges beemelni az irodalomba. Mikszáth Kálmán azt a sajátos előadásmódot alkalmazza, hogy részben magát a szereplőt beszélteti, részben a történetekhez maga tesz hozzá megjegyzéseket és jellemzéseket. A stilisztikában ezt a módszert a szabad függő beszéd alkalmazásának hívják (Style indirect libre), amely nagy lehetőséget nyújt arra, hogy az író közvetlenül reprodukálja a valóságos életben történteket, és ne csak a mindent tudó narrátor szemével láttasson.- Akár regionalizmust, folklorizmust vagy éppen szociális igazságkeresést vélünk felfedezni Mikszáth novelláiban, gyakran felvetődik az erkölcsiség kérdése. Nem csupán artisztikus alkotói szemlélésről van itt szó, sokkal inkább szerzői beleérzésről és rokonszenvről, amely azt a meggyőződést sugallja és erősíti, hogy a halál nem lehet egyenlő a pusztulással, s hogy az emberi sors csak részben van kiszolgáltatva az emberi akaratnak. A hitelesen élő emberi ábrázolás sokszor feled
