Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - Alabán Ferenc: A realista író palóc és szlovák kontextusai (Mikszáth Kálmán halálának 100. évfordulójára)
10 Alabán Ferenc átültetéseket előbb valamelyik időszaki sajtóban közölték, majd lenyomatként könyv alakban jelentették meg, ami lényegesen csökkentette a kiadói költségeket, így a Národný hlásnik (1868-1914) című hetilap 1911-ben közzétette Mikszáth Kálmán tizenegy elbeszélését Samo Cambel-Danielovič fordításában, amelyeket később Dobrí polovci (Jó palócok) címmel Turócszentmártonban (Turčiansky Svätý Martin) adtak ki könyv alakban. Az adott időszak legtöbb magyar irodalmi művének szlovák fordítását a Slovenské noviny (1886—1918) hozta, amelyet Homyánszky Viktor adott ki Budapesten. Ebben a lapban a fordítások negyven százalékát a magyar irodalmi művek tették ki; a legnépszerűbb és a legtöbbször fordított magyar író Mikszáth Kálmán volt, amiről a lapban ötvenkét elbeszélés és novella tanúskodik.6 A források továbbbi tanúsága szerint Mikszáth első szlovák nyelvre fordított könyve a Lohynská zelina (Lohinai fű) című kisregénye volt 1886-ban, majd közel húsz év telt el, amíg 1904-ben a felújított kiadói sorozatban a Románová bibliotékában (Regény Könyvtár) Gustáv Izák fordításában megjelent a Slovenskí rodáci (Tót atyafiak) című novelláskötet. A huszadik század első két évtizedében a magyar írók közül szintén Mikszáth Kálmán volt a szlovákul leggyakrabban kiadott szerző. 1911-ben a Páričkova slovenská knižnica (Párička Szlovák Könyvtára) című sorozatban jelent meg a népszerű Svätého Petra dáždnik (Szent Péter esernyője) és 1914-ben a Šviháci (Gavallérok) című regény. Különlegességként említjük meg, hogy Sáros megyei szlovák tájnyelvre lefordított Mikszáth-művek képezték a Naša Zastava (A Mi Zászlónk) szerkesztőség könyvkiadásait Eperjesen (Prešov). A lap mellékleteként jelent meg ebben a reginális nyelvjárásban lefordított Ambrella svateho Petra (Szent Péter esernyője), a Čami kohút (Fekete kakas) és a Starí kujon (Vén gazember) című mű, több kiadásban.7 A Mikszáth-művek szlovák fordítását követve, s az azokat dokumentáló források közül szót kell ejtenünk még arról a kétkötetes bibliográfiáról, amelyet Libor Knezek állított össze és jelentetett meg 1969-ben Jozef Felix előszavával.8 Az átfogó jellegű bibliográfia kizárólag a “szépirodalmi és irodalomtudományi-esztétikai müveket” veszi számításba az 1945-től 1968-ig terjedő években, amelyeket összesen nyolcvanöt idegen nyelvű irodalomból fordítottak szlovákra. Az időszakban - a bibliográfia adatai szerint — összesen több mint kétszáz magyar müvet ültettek át szlovákra, s köztük jó néhány kötetet, leginkább Jókai Mórtól és Mikszáth Kálmántól, melyek esetenként több kiadást is megértek. A megjelent magyar fordítások jellegéből is kiderül, hogy a klasszikusok jelentős túlsúlyban vannak az adott időszakban, konkrétan Mikszáth Kálmán nyolc müvei.9 A magyar klasszikus alkotók müveinek fordítása a huszadik századi szlovák műfordítás figyelmének is közép- ponjában állt, az újabb kiadások sorában Mikszáth Kálmán müvei kivétel nélkül előkelő helyet foglaltak el.
