Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Erdélyi Margit: Drámák és elméletek (Décsi Tamás Drámák és elemzések c. kötetéről)
90 KÖNYVRŐL KÖNYVRE dozza és hozza el nekünk a Bibliába foglalt örök Ige.” Természetesen az Ige hirdetése nem légüres térben és nem az időtlenségben történik, hanem valóságos időben és térben, a mindennapok sűrűjében. „Küzdelmeink között nem lankadva - írja Erdélyi Géza -, a megígért jövendő felé haladva a hit és a szeretet dolgában mindannyiunknak szükségünk van a támaszt, menedéket jelentő, élő, egyben éltető kis és nagy közösségekre: családra, gyülekezetre, egyházra, történelmi létünk tekintetében nemzetünk közösségére. Zűrzavaros korunkban, a társadalmak egyensúlyvesztése idején, valós és nélkülözhetetlen önazonos- sági tudatunk megőrzése és fejlesztése dolgában e két szilárd pont: az egyház, valamint a nemzet nyelve, kultúrája, történelme igazíthat el bennünket megfelelő módon. Az bizonyos, hogy mindkét vonatkozásban legfontosabb feltétel a hűség.” Ezért üzeni a Halk és szelíd hang írója az éltévélyedőknek és gáncsoskodók- nak, hogy a Biblia és hitvallásaink tanítása, másrészt a szilárd, egészséges öntudat, történelmi múltunk mélységeinek ismerete és ihlete soha nem engedheti meg, hogy akár beszédben, értékítéleteinkben, állásfoglalásainkban elkalandozzunk, vagy eltérjünk a megismert igazságtól, s helytelen magatartással, megnyilatkozásokkal, egyéni érdektől vezettetve egyházi vagy nemzeti közösségünknek bárminemű kárt okozzunk. Ellenkezőleg, mondja, egyházunk célja más nem lehet, mint a megismert igazság, az evangélium továbbadása, az egy nyelven beszélés, az együtt könyörgés több szeretetért, Isten és egymás jobb megismeréséért, hogy életünk és szolgálatunk ezáltal örömtelibb és teljesebb legyen. (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2009)---------------------------- Kulcsár Ferenc ♦( Elhangzott a dunaszerdahelyi Budapest Kávéházban, a Vámbéry Irodalmi Estek keretében, 2010. februári8-án.) Drámák és elméletek (Bécsy Tamás Drámák és elemzések című kötetéről) Bécsy Tamás Drámák és elméletek című tanulmánykötete több tekintetben is szintézisnek nevezhető. A szerző ezúttal is elsősorban ontológiai szempontú vizsgálódás által összegzi a fundamentális drámatörténéseket. Egészen az ókori drámáig és drámaelméletig visszatekintve indokolja és vizsgálja meg azokat a műnemi, műfaji összefüggéseket, amelyek a drámát definiálják, leválasztva nem csupán az irodalmi münemekről: a líráról és az epikáról, hanem világosan elkülönítve a színházművészet, illetve -tudomány jelrendszerétől is. A kötetben három nagy összefüggő fejezetbe sorakoznak be az egyes tanulmányok, logikai vagy akár kronológiai sorrendben, amilyenbe a téma, a problémakör, a tartalmi és formai indokoltság diktálja. Az első fejezetben olyan drámák
