Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Kulcsár Ferenc: Elet és világosság (Erdélyi Géza Halk és szelíd hang c. kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 89 Az Újszövetség az ószövetségi kinyilatkoztatás szimbolikájának végső és teljes igazolása: az Isten Fia eljött, hogy közöttünk éljen; így a testté lett Ige maga a megvalósuló kinyilatkoztatás. Megvalósítja a szó és a tett tökéletes egységét - ezért lehet a mindennapi kenyerünk. Erdélyi püspök úr is ezt vallja: Isten Igéjében a legszerényebb földi valóságok is értelmet kapnak, ugyanúgy, mint az atyák történetének dicsőséges eseményei. Amikor Jézus beteljesíti őket, az Ószövetség vizét alakítja át az Újszövetség borává, a kőtáblára írt törvényt a szívbe és elmébe írt törvénnyé, hogy az ember immár azt akarja, amit Isten: az egyetemes törtvényt. Ahogy Jézus mondja: „Nem azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt és a prófétákat, hanem hogy beteljesítsem őket.” Az Ó- és Újszövetségnek fent említett egységét egyedül a hit állítja biztosan; az a hit, amely a püspök úrban is munkál, s mondatja vele, hogy az Evangélium, a jó hír, Isten országa táguló világegyetem, és a kinyilatkoztatás növekedése is a történelem ritmusára ment végbe. A Halk és szelíd hang elsősorban ezért ihlető olvasmány, szóljanak egyes írásai bármiről: karácsonyról, újévről, templomszentelésről, húsvétról, a lélek szabadságáról, családról, nemzetről, forradalomról, Európáról, Petőfiről vagy Kálvin Jánosról. Erőt adóak, mert Jézus Krisztusnak a történelemben való megjelenését úgy interpretálják mint Isten ígéretének beteljesülését, az új Ádámnak, a megelevenítő Szellemnek az eljövetelét, az ember megváltását, Isten országának és az Úr végső eljövetelének hitét. Sokat kellene és lehetne még beszélni a Halk és szelíd hang című könyvről, vagy Koncsol Lászlónak mint a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (volt) főgondnokának a püspök úrral készített szerteágazó és tartalmas beszélgetéséről, mely érinti a Református Egyház életének a folyamatát, az egyházigazgatást, a református szeretetintézményeket, az oktatási intézményeket és iskolákat, a lelkipásztori munkát és a lelki életet, a gyülekezetek, a családok, a nemzet sorsát, a református egyház vagyonát, a lelkészállományt, a teológusképzést, a cigánymissziót, a szórvány- és külmissziót, a kántorképzést, az egyházzenei életet, a börtönmissziót, a tudományt és a könyvkiadást, a külkapcsolatokat, az ökumenizmust és még hosszan sorolhatnám. És talán még többet kellene beszélnünk az Úrnak ama halk és szelíd hangjáról, amely Illés prófétát és Pál apostolt üldöztetésük és megpróbáltatásuk idején megszólította, munkába híva őket megerősítő kegyelme által. Mert nem a lemondás, nem a rejtőzködés a helyes út egyetlen ember számára sem. Az Úr ma is válaszra vár: mit csinálsz itt, Dunaszerdahelyen, Bátorkeszin, Búcson, Királyhelmecen és Kassán, Rozsnyón, Rimaszombatban, szülőföldeden, hogy emberhez méltó, szabad életet élhessen a családod, testvéred, barátod, nemzeted. „Testvéreim! - szól mindannyiunkhoz a szerző. - Veszedelmek, fenyegetettségek, rombolások, vagy ellenkezőleg, az öröm s nyugalom idején, az építkezések napjaiban, esztendeiben figyeljünk az Ige szelíd hangjára, engedjünk neki és megtapasztaljuk, hogy az Úr kegyelme mindenre elégséges. Elégséges megmaradásunkhoz, gyarapodásunkhoz, szaporodásunkhoz. Ezt a biztató, erősítő üzenetet hor
