Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - Duba Gyula: Szégyen (2) (regényrészlet)
30 Duba Gyula helyzeteket teremt. Ily módon tartja markában az emberi igazság az írót... s az író önmaga rabja lesz. Morvái így lesz önmaga kiszolgáltatottja, képzeletének rabja, amikor a Másik feltűnik a színen. Eddig is ismerte, gyakran érezte közellétét, tud létezéséről és történetei szólnak róla. Rejtélyes alakja, mibenléte egyre bonyolódik, színeződik és gazdagodik részletekben, változásaiban a valóság mozog, egyszerű dolgokban is megmutatja magát. Máskor komoly, gyakran veszélyes, fenyegető helyzetekben érzékeli, hozzáférhetetlenül, ám határozottan sejti jelenlétét. Az elmúlt évtizedek történelme elképzelhetetlen nélküle. Gyakran már-már főszereplője az emberi helyzeteknek, talán senki nem látta, nem érinthette, fizikai alakjában nem tapasztalták, szót sem váltottak vele, fantom, mely valóságban létezik. Mindenki saját élményeiből tudja, hogy az a Másik létezik! Legfőbb jellemzője, hogy állandóan jelen van életünkben, s hogy az a Másik nem mi vagyunk! Morvái sokat mesélhetne róla. Bizonyára vannak, akik még többet mondhatnának. Szinte mindig vele foglalkozik, saját tapasztalatait írja a Másikról. Hogyan rémítette magánéletében, mint nyugtalanítja munkájában, gyakran szorong miatta, néha meg is nevezi, hogy valóságos és konkrét legyen, hogy hiteles lehessen, ám ennek hátrányos következményei lehettek a szövegre. A mese veszített drá- maiságából, mert ha felfedte a Másik kilétét, az írás veszített erejéből, mindennapi jelenséggé válhatott, súlya csökkent és borzongató hatása tompult, mintegy emberivé vált és ezáltal érthető lett, konkréttá szelídült. Kiderült, hogy a Másik rejtélye és hatalma ismeretlenségében, kiszámíthatatlanságában rejlik, abban, hogy mindenütt jelen lehet láthatatlanul és szellemszerűen, mert igazából testetlen és alaktalan, leginkább az élet drámájának, elemi tragikumának a metaforája lehetne. Akkor lapot szerkesztett, megjelentetett egy anyagot, melyről megérezte, hogy baja lehet miatta. Egy gyűlésen figyelmeztette őt a mellette ülő „elvtársnő”, hogy a közölt írást helytelenítik a Központban. Közvetlenül karácsony előtt volt. Egyelőre semmi nem történt. Karácsony estéjét s a szent napokat úgy ünnepelte, majd szilvesztert és az újévet is, hogy nyugtalanul várt, szorongva várta, mit tesz a Másik. Lehet személy, titkár vagy testület, bizottság, sokfejü sárkányszerüség vagy polip rengeteg csáppal, több karral. A feleségének nem beszélt róla, minek rontaná el az örömét, magában szorongott, s közben a boldog ünnepek jegyében élt, ivott is, hogy felejtsen, de így is állandóan a Másikra gondolt, ebben az esetben a többalakos, sokfejü szerkezetre, latolgatta, mit tesz...! Újév után aztán a Másik jelentkezett, gorombáskodott, büntetett és fenyegetőzött, de nem veszejtette el, nem bocsátott meg, csak elnézte vétkét... igen, a Másik néha rémiszt, fenyeget, hogy aztán kegyelmet gyakorolhasson...! Olyan korszakokra is emlékezett, amikor állandóan érezte a Másik jelenlétét. Ha írt valamit s utána hűvös fogadtatásban vagy elutasításban részesült, azonnal tudta, mi oka lehet! S utána indult, hogy megkeresse. Kereste az utcán, társaságban s a munkahelyeken, barátok oldalán és ismeretlenek között, állandóan érezte, hogy
