Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - Duba Gyula: Szégyen (2) (regényrészlet)
Szégyen (2) 31 ott van valahol, látatlanul és láthatatlanul a közelében van, sosem bukkant rá, bár mindig a közelében lehetett. S ebbe bele kellett nyugodnia, vagy belegárgyulni, neurotikussá lenni, holdkóros pózokba bonyolódni, a téboly közelében csetleni-bot- lani. Kutatott utána, mégsem érzett igazi késztetést, hogy fellelje a Másikat, kényelmesebb volt így, tudta, hogy csak ráfizetne, ha rátalál. De a lépzelet mindig izgatta, milyen lehet, miért bujkál ennyire következetesen, nem mutatkozik, de érezteti jelenlétét, milyen szellem, aki sosem jelenik meg, ám mindig fenyeget, rémít és ijesztget, hogy veszélybe sodor és elemészt?! Vagy talán nincs is a Másik, bennünk van jelen, csak bennünk él, mintegy a rejtőző másik énünk, szerencsétlen alteregónk...? Hosszabb idő után ismét jelentkezett. Kivált a semmiből, és elküldte követét a végrehajtó személyében, ő maga, a Másik egyelőre háttérben marad. Morvái tudja, hogy foglalkozik vele és figyeli őt. S már tettekre szánta el magát, talán támadásba lendült ellene. Várnia kell, mást nem tehet. Ebben gyakorlata van. Meg kell várnia, hogy a Másik ismét jelentkezzen. Hogy közelebbről megismerhesse, meg kell várni, hogy támadója felfedje rejtélyes lényét. Nehéz ilyenkor várni, a veszélyre várakozni sosem jó, dolgozni kezd a képzelet. A fantázia nyugtalanságában működik legélénkebben, roppant termékeny lesz, igyekszik falra festeni az ördögöt! Falra festi az ördögöt. Mily pontos bölcsesség rejtőzik a népi mondásokban! Anélkül kimondjuk, hogy képi jelentésük mögött átéreznénk mély tartalmukat. Morvái képzelete élénken dolgozik. Helyzete veszélyes, körvonalait tapogatva minduntalan a semmit érinti, az ismeretlenbe nyúl. A fenyegetésnek nincsenek megfogható vonásai, kitapintható pontjai és érzékelhető szegletei, bizonytalan, rideg űr veszi körül, amelyben alaktalan, romboló tenyészet véglényei nyüzsöghetnek mint mohó hiénák és vagyoni kártevők, pénzéhes bűnözők és bikanyakú kopasz verőlegények, személytelen banki szerkezetek és jogi útvesztők! A hírközlésből, az újságokból naponta értesül jelenlétükről. A közbeszédben a romlás virágait és a rontás embereit jelentik, Szodoma és Gomorra apokaliptikus legendájának újjáéledt szellemeit. A végrehajtó megjelenése jelzi, hogy értékei, lakása, kertje, folyószámlája, könyvei és képei, érzéketlen közjogi fogalommal meghatározva vagyontárgyai veszélyben lehetnek, ahogy puszta léte is. Nyugodt élete felfordulhat, szabadsága elveszhet, bírósági tárgyalások, ítélet következhet, akár börtön is! Mindennapi ü- gyek bizonyítják, hogy ez a realitás! Képzelete, amely sorra elébe villantja őket, kalandor természetű, rapszodikus és kiszámíthatatlan, de lényegében a valóságból merít, a mindennapok emlőiből szívja bizonyító erejű képeinek anyagát. S a Másik is kivár, hallgat, nem jelentkezik, bizonyára alkalomra les. Morvái naponta nézegeti a végrehajtó névjegyét, fel kellene hívnia! Őrültség lenne, riad meg azonnal, magam szabadítsam magamra a vészt?! Jobb várni, mint tudni a bizonyosságot, ami talán csak lesújtó lehet. Ismét népi bölcsesség jut eszébe: isten malmai lassan őrölnek...! S szinte vidám lett ettől. Senki semmi bizonyosat nem tudhat, csak a nép... a nép szinte mindent tud, istenszem... utána minden megmarad.
