Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - Duba Gyula: Szégyen (2) (regényrészlet)
22 Duba Gyula Szégyen (2) (Részlet a rövidesen megjelenő regényből) (П) Hét óra után ébredt és mindenre emlékezett. A reggeli álmok szeszélyes logikával bírnak, de hogyan vihetik sosem látott vidékekre az embert? Vagy talán járt már ott egyszer, de elfelejtette? Mintha ilyen álmok az elmúlt idő eszközei, mintegy árnyképei lennének. Vagy a képzelet szertelen, lázadó természete dolgozik bennük, a tudat küszöbére, mintegy előterébe hozza mindazt, ami egykor jellegtelen és lényegtelen lehetett, új valósággá, friss látvánnyá keveri őket, átértelmezi és varázslóként az álomképes közepébe állítja az álmodót, hogy kezdjen vele, amit akar! De még így is érthetetlen, amikor idegen alakok és ismeretlen arcok élőkként megjelennek. Milyen szerepe lehet mindebben az időnek? Almában most is utazott. Az álomutazásnak általában nincs oka és értelme, gyakran a célja is homályba vész, az elérendő hely él bizonytalan formában, a végállomás, mely - mint kiderül - többnyire elérhetetlen. Az utazás lényegét a kétségbeesett igyekezetünk adja, amellyel el akarunk jutni a végállomásra. Maga az utazás mindig gondokkal, szinte megoldhatatlan nehézségekkel jár. Nem jön vagy késik a vonat, gyalog kell eljutnunk az állomásra, bizonytalan az indulás, nem szállhat fel a repülőgép, loholnunk kell valahová, mint később kiderül, a semmibe..! Rendszerint nem vagyunk egyedül. Valaki kísér, de nincs arca, neve sincs, ismeretlen, s ha szólunk hozzá, nem válaszol, de tudjuk, hogy velünk van, haszontalan teher, gondot okoz s nem segít! Idegenektől érdeklődünk, kérdezősködünk, ők sem válaszolnak, magukkal törődnek, minden közeledést visszautasítanak, ridegek és közönyösek. S ha úgy tesznek, mintha teli lennének segítő szándékkal, akkor is gyakran becsapnak. Szándékosan félrevezetnek. A valódi utazások körül is számos gond akadhat, néha szinte legyürhetetlen nehézségek, de az álomutazás mindig drámai, bár — érdekes módon - ritkán tragikus. Mintha az álom angyala vigyázna az álmodóra, rejtélyes erők megizzasztják, de végül megmentik, nem veszejtik el. Drá- maisága, hogy rengeteg erőkifejtést igényel s a cél mégis elérhetetlen! Morvái u- tazása sem volt tragikus, szorongást sem keltett benne, sokkal inkább reménytelenséget. S ahogy egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a vonatok elmentek és a repülőgépet is lekéste, az álom görcsei lasan fellazultak és a történet átcsúszott az ébrenlétbe. Majd olyan átmeneti állapot következett, időtartamát nem érzékelte, amely
