Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - Duba Gyula: Szégyen (2) (regényrészlet)
Szégyen (2) 23 ben már némileg gondolkodott s azon töprengett, ébren van-e már vagy még alszik?! Mint a könnyű köd a mezőség felett, meglepően hamar felszáll, kitisztul a tudat, s a teljes ébrenlét következik. Első gondolata, hogy komolyabban kellene foglalkoznia az álmokkal. Úgy emlékszik, gyerekkorában nem álmodott, fiatal korában is keveset, inkább álmodozott, mintha a férfikor hozta volna számára az álmokat. S ahogy visszagondolt, úgy érezte, hogy sosem vagy nagyon ritkán megnyugtatókat, netán boldog álmokat, sokkal inkább gondokkal telieket, nyomasztó éjszakákat! Bár érezte, hogy ez inkább csak feltételezés, nem képes rá biztosan visz- szaemlékezni. Abban azonban biztos volt, hogy a reggeli álmai akkor kezdtek jelentkezni, amikor megérezte a múló idő természetét és a férfikor delelőjén megsejtette az öregedést. Tevékenysége lassult, formalitásokba húzódott vissza, a gondoktól szabadulni vágyva több nyugalomra gondolt s az íráshoz nagyobb szabadságra. Fiatal korában egzisztenciális problémák és társadalmi gondok között írt, sietve és ösztönösen, egyéb tennivalók mellett szinte rohanva, s ahogy létfenntartó munkája állandósult formák rendszerében könnyebb lett, mind több energiáját vehette igénybe az írás, a formateremtés küzdelme és a gondolati kiteljesítés igénye. Mintha íróként egyre inkább révbe érne. Ám igy furcsa változás következett, mintegy az alkotás „ördögének” bosszújaként! Képzelete új gondokat termett, váratlan helyzeteket és spirituális összefüggéseket teremtett, összezagyvált élőt és holtat, valóságosat és képzeletbelit kotyvasztott össze, és bizonyossá tette számára, hogy az írói lét minden mástól bonyolultabb és nehezebb lehet. Mintha a látomások fellázadnának a realitás ellen, a mindennapi tény váratlanul sejtelmes jelentéssel telik meg és az egyszerű dolgok roppant bonyolultakká válnak. A természetes biztonságérzet talaja mélyén remegni kezd, sőt megrendül a föld. Kiderült, hogy a felcseperedő közép-európai város - kölyök- nagyváros - kisebbségi íróját kozmikus erőrendszer kiszámíthatatlan energiái veszik körül. S az álmok szaporodásával, az egyre nyugtalanabb és aktívabb fantáziának is része lehet ebben, megjelennek a reggeli álmok. Ezért kellene többet és mélyebben foglalkoznia velük, hiszen tevékenysége részei lehetnek: a képzelet munkája is álomszerű! Nem lehet véletlen, hogy Krúdy Álmoskönyvet írt! Aztán ismét az idő jutott eszébe. Ott volt körülötte, a képekről nézett rá, különböző időben vásárolta őket, emlékezett, mikor és hogyan kerültek a birtokába. Az elmúlt idő tanúja mindahány. De bizonyos hangok is az időre figyelmeztették. A régi bútoroknak, a szobabelső tárgyainak hangjai! Néha megroppan a ruhákkal teli szekrények mélye, apró jelzéseket küld, mintha élne. Ki tudná, mi szólal meg bennük, talán az összetételek eresztéke, a sok évtizedes enyvezés sóhajt fel, s az egymásba illesztett, mozdulatlanságra Ítélt felületek megroppannak. Vagy a ke-resztfák hördülnek fel a fogasokon lógó ruhák, kabátok és bundák súlya alatt. De az is lehet, hogy a polcok nyugtalankodnak, a kissé meghajló keresztdeszkák a könyvek terhe alatt. A roppanások esetlegesek, nem gyakoriak, gépfegyver hang- jaszerü ropogásban nem lehetne élni, de nem is ritkák, minden napra jut jó néhány, talán minden órára egy-kettő!
