Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - TANULMÁNY - Bodnár Éva versei (Őszi borongó, Visszatekintés, Még itt vagyok, Félelmeim, Elég már!, Lehetsz bárki...)
Bodnár Éva versei 55 Van-e jogom mindig csak kérni, miközben oly keveset adok? Van-e jogom mást úgy elítélni, hogy a legnagyobb vétkes én vagyok?! Elég már! A túlcsordult pohár minden cseppje egy-egy lesújtó vádirat, s ahogy nyelem a keserű nedűt, megszólalsz bennem bűntudat... Éjjel sem hagysz nyugodni. Rám törsz, miközben álmodom. Feléd nyúlnék, Uram, hogy óvj meg! De nem látok túl az árnyakon. Magamra hagytál. Félek... „Félj is!” Súgják az árnyak szüntelen, és örömteli táncot járnak, látva, hogy megrendült hitem. Csuromvizes a fekhelyem reggel, könnyáztatta hálóruhám.... Csak nézem szánalmas önmagam, s közben fénnyel telik meg a szobám. Vaksi szememmel újra látom: (túl minden próbán, minden álmon, itt vagy velem... betakar fényed!) Csak önmagámmal harcolok, csak önmagámtól félek... Lehetsz bárki... Lehetsz bárki - vággyal élsz. Élhetsz bárhol - halni félsz. Mondhatsz bármit: hazugság. Olcsó kínok hazudják.
