Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - TANULMÁNY - Bodnár Éva versei (Őszi borongó, Visszatekintés, Még itt vagyok, Félelmeim, Elég már!, Lehetsz bárki...)
56 Bodnár Éva versei Mikor vakon ébredsz fel, már csak a fényben hiszel. Pőrén állsz a Nap alatt, vágyód a lángsugarat. Kagylóba zárod a lelked, benne gyöngyöd elfelejted, így óvnád meg a reményt...? Szeretet-vágy elemészt. Hínártestü este vár, körbevesz a rút halál. Félelmed szívedre ül, mindenki fut, menekül. Lidércálmod nem ereszt, túl nehéz lett a kereszt. Testedben vagy földi rab. igy keresed önmagad. Lehetsz bárki - vággyal élsz. Élhetsz bárhol — halni félsz, de ott, az Isten tenyerén, együtt leszünk, te meg én.
/
