Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - TANULMÁNY - Bodnár Éva versei (Őszi borongó, Visszatekintés, Még itt vagyok, Félelmeim, Elég már!, Lehetsz bárki...)
54 Bodnár Éva versei Visszatekintés Az idő viaszpecsétjét feltörve lassan visszanézek... Nem vidít fel túlságosan, hogy ilyen gyorsan telnek az évek. Késő az elmúlt időt számba venni: az eltelt percek, órák, hónapok, csak azt mutatják, öregebb igen, de bölcsebb nem vagyok. Az idő érces hangon szól hozzám, s ha fekszem éberen sok hajnalon, magamról készítek számvetést, egyedül magamnak-jól tudom. Még itt vagyok Még itt vagyok, még vonz a Föld, az élet... Még van gondolatom, s ha kell, beszélek. Bár ostoba, csalóka álmok kényszerében, a helyes utat gyakran elvétettem... Fel nem adom mégsem! Nincs bennem gyűlölet, sem ártó szándék. Talán a szavakkal, ha keményebben bánnék...(?!) Nem érne annyi rúgás, nem lenne seb a lelkemen. Könnyebb lenne az életem? O, nem! Azt nem hiszem. Mégsem kívánok szebbet, vagy jobbat, csak annyit: olyan ember maradjak, akinek jár a tisztelet - aki szeretni érdemes..., akit szeretni érdemes! Félelmeim Nem kulcsolom kezeimet imára. Magam vagyok a fohász. Uram, Te hallod, ha nem is beszélek, hogy odabent mi bánt.
