Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: Idegen szavak szlovák jelentésben és szlovákosított alakban a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában
Idegen szavak szlovák jelentésben... 81 viszont sok idegen - főként latin eredetű - szót használ, természetesen a latin szóalakokat a fentebb ismertetett módon deklinációs rendszeréhez igazítva. Szlovákiai magyarjaink az idegen eredetű szavak zömét a szlovák nyelvből veszik át, s ezeket használják fel a magyar nyelvben is, sajnos, gyakran szlovákos jelentésben, még gyakrabban szlovákos alakban is. Különösen az ún. műveltségi szavak helytelen használatának esetében néznek össze a műveltebb magyarok cinkosan és jelentőségteljesen, ezzel mintegy véleményt is alkotva a „mai ifjúság” hiányos műveltségéről. Felvilágosításukat persze nem vállalják, pedig tulajdonképpen nem a mai fiatal tehet arról, hogy ő már nem abban a világban született, amelyben a gimnáziumokban még heti 5-6 órában - tehát talán túlméretezetten is - fordították a diákokkal a latin szerzőket: Vergiliust, Horatiust, Tacitust és a többit. Talán az volt az egyik véglet a latin nyelv tanításában, ez pedig a másik, amely ma történik, illetve nem történik. De nézzük azokat a hibákat is, amelyeket elkövetnek azok a szlovákiai magyarjaink, akiknek életéből kimaradt a magyar iskolában a latin nyelvoktatás! A közelmúlt politikai hibáinak bizonyos mértékű jóvátételével kapcsolatban sokszor fordult elő nyelvhasználatunkban a rehabilitáció szó, de néha bizony rehabilitácia formában, vagyis szlovákosan. Talán az is közrejátszott ebben - megerősítve feltevésükben a használókat -, hogy az eredeti latin szavak között is vannak -ia végződésüek: konferencia, evidencia, tendencia, szentencia, restancia stb. Mások, az „ügyesebbek” viszont igyekeztek „receptet” szerkeszteni maguknak e szavak helyes ejtésére vonatkozólag. Megfigyelték, hogy a rehabilitácia, transfúzia, ratifikácia stb. -ia végű alakok nem fordulnak elő a magyarban, ellenben -ió végződéssel kifogástalanok ezek a szavak, s már le is vonták a következtetést: az -ia végződést -ió-ra kell változtatni, ha nem akarnak tévedni. Csak az a baj, hogy így az evidenció, tendencia, szentenció, restanció alakokkal fognak mellé. Nem tudják ugyanis némelyek, hogy a latinban nemcsak -ió, hanem -ia végű főnevek is vannak. Többször hallottam magam is a tendenció alakot, mert használója így akarta elkerülni az általa hibásnak tapasztalt -ia (pl. rehabilitácia) végződést. (A tendenció hibás főnévi alakot már több személytől hallottam: ennek megalkotására talán a tendenciózus melléknévi alak ó hangja is bátorítja a tájékozatlanabbakat.) Csak érdekességként említem meg, hogy egy müveit műszaki értelmiségi barátom egyszer azt közölte velem, hogy azért nem találkoztunk néhány napig, mert Japánban volt „konferención”. Amikor helyreigazítottam, hogy ő bizony „konferencián” volt, nem „konferención”, jót nevetett, elismerve, hogy soha nem mondta ezt így; most talán éppen a hiba elkerülésének szándéka miatti nagy igye-kezete volt a melléfogás oka. Vizsgálatunkban fentebb említettük, hogy bizonyos latinos végződések (-us, -ius, -um) elmaradnak a szlovákba átvett latin szavakból. így pl. a dokumentum szó is csak dokument alakban kerül a szlovák nyelvbe. Sőt arról is volt szó, hogy az -ns végű szavak (docens) a szó végi -s helyett -t végződést (docent) kapnak a szlovákban. Itt talán nem kerül nagy fejtörésbe annak megállapítása, hogy a dokument szlovákos alakot az -um végződéssel kell kiegészíteni (dokumentum), a docent, transparent
