Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - NYELV ÉS ÉLET - Jakab István: Idegen szavak szlovák jelentésben és szlovákosított alakban a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában
78 Jakab István művészi programmal rendezett ünnepély. A szlovák nyelvű ünnepély szervezői u- gyanis nem elégszenek meg az ünnepélynek az akadémia megnevezésével, hanem jelzővel is külön hangsúlyozzák ennek ünnepélyes voltát: slávnostná akadémia. Ennek fordításaként jött tehát létre az ünnepi akadémia. S hogy ez a kifejezés a magyar ünnepélyszervezőknek is megtetszett, az csak természetes. Alkalmazni is kezdték nagyon hamar, sok bosszúságot okozva ezzel nyelvművelésünknek. Nyelvünkben u- gyanis nincs az akadémia szónak 'ünnepély' jelentése, s a színvonalasabb ünnepélyeket a díszünnepély szóval szoktuk megnevezni. De itt hiába ajánlottuk ezt, egyre terjedt az ünnepi akadémia, már csak a szlovák slávnostná akadémia szó szerinti megfelelőjeként és hatására is. Műsorközlőinknek nyilván jól is jött a gyors fordítási lehetőség a műsorok két nyelven való közlésekor. Sokat harcolt nyelvművelésünk az ünnepi akadémia ellen. Amikor azt hittük, kiveszett a használatból, újból feltűnt valahol, ahol tájékozatlanabb rendezők, bemondók alkalmazták, és még tájékozatlanabb riporterek hírt adtak a rendezvényről valamelyik magyar nyelvű lapban. Sok cikk jelent meg az Új Szó Kis Nyelvőr rovatában e témáról. Csupán a legemlékezetesebb e- setet hallgattuk el, egyrészt a kifejezés használójának személye iránti tapintatból, másrészt a használat kritikai élének irányulása miatt. Az esetnek a megörökítése a- zonban itt és most talán érdekes és tanulságos lesz. A komáromi Jókai napokon a hatvanas években még szavaló- és prózamondó versenyek is voltak. A győztesek szerepeltetése ún. gálaesten történt. Egyszer csak arra figyeltünk fel - magam is a bírálóbizottság tagja lévén -, hogy a műsorközlő hölgy már nem gálaest-mk, hanem ünnepi akadémiá-mk nevezi magyarul a szlovák slávnostná akadémia alapján a győztesek bemutatkozásának estjét. Ott akkor elhatároztuk, hogy a következő évben megakadályozzuk a hasonló tévedést. Egyébként a díszünnepély-1 is jó megfelelőnek tartottuk a slávnostná akadémia lefordítására - a nyelvművelő berkekben, mint már említettem, ezt propagáltuk -, de Komáromban a hagyományos gálaest szónál akartunk maradni. A következő évben tehát minden óvintézkedést megtett a zsűri a szlovakizmusnak minősített ünnepi akadémia elhangzásának elkerülésére. A gálaest zökkenő nélkül kezdődött, minden bemutatkozó szereplés jól sikerült, tehát biztosak voltunk abban, záráskor is gálaestet fejezünk be, nem „ünnepi akadémiát". Már csak a záró müsorszám volt hátra: a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarának fellépése. Az énekkari tagok felsorakozása után nagy taps közepette a kar elé lépett Vass Lajos karnagy, s megköszönve a szíves fogadtatást, bejelentette: „Kedves közönségünk, engedjék meg, hogy ezen az ünnepi akadémián előadjuk önöknek...” - A többi szavára nem emlékszem, mert szinte az asztal alá csúszott a meglepetéstől és a szégyentől a zsűri minden tagja. Alig vártuk, hogy felállhassunk helyünkről, s közölhessük vele, mit hiúsított meg, s milyen szomorúságot okozott nekünk. S éppen ő, Vass Lajos, a magyarországi nagy támogatónk... De ő - egy kicsit huncutul mosolyogva - így védekezett: „Azt akartam, hogy megértsétek, mit mondok!” Megértettük. Nagyon is megértettük. Any- nyira, hogy Szilvássy József, aki szintén a zsűri tagja volt, az Új Szó kulturális rovatá
