Irodalmi Szemle, 2010

2010/2 - TANULMÁNY - Polgár Anikó: A Lévai Névtelen... Az Ovidius-fordítás fordítástörténeti jelentősége (tanulmány)

72

Polgár Anikó

gedelmes annak, azmit hagya! / Csudálkozom te rajtad, szép Ilona, / Nem fog rajtad lírád parancsolatja” (427-430. sor). A férj éppen a legjobb időpontban távozott: „Non habuit tempus, quo Cresia regna videret, /Aptius” (XVI. heroida, 301-302. sor). „Soha nem volt elmenésben jobb módja, / Mint most engem hogy helyében itt hagya”- fordítja a Lévai Névtelen (425^426. sor).

Az alkalom tehát adott, s vétek is lenne, ha nem élnének vele, hiszen Helena is, Paris is egyedül alszik az ágyban. Ovidius mindkettőnek egy-egy sort szentel, Gyöngyösi ezt két-két sorra bővíti18, a Lévai Névtelen fantáziáját azonban ez a rész annyira megragadta, hogy egy-egy verssor helyett egy-egy versszakot iktat be.

Sola iaces viduo tarn longa nocte cubili,

In viduo iaceo solus et ipse tore.

(XVI. heroida, 317-318. sor)

„Azt bánom, hogy te csak egyedül fekszel,

Gazda nélkül özvegyágyban gyötrődöl,

Időt mulatsz héjába az szép testtel,

Csak egyedül fekszel az hosszú éjjel.

Én is én ágyamban egyedöl hálok,

Szerelem miatt oly nagy tűzben vagyok,

Azért én neked jó tanácsot adok:

Ne múljanak héjába az jó idők!”

(Lévai Névtelen, 433^140. sor)

A széphistória görög Ilonája nem túl müveit, sokkal egyszerűbb érvekkel is le lehet venni a lábáról, mint Helénát, hiszen Paris nem annyira finom célzásokkal él nála, hanem egyértelműen túlhangsúlyozza, hogy ágyba akar menni vele: „Háljunk együtt, az egy ágyra feküdjünk, / Akkor lészen nekünk nagy vígasságunk” (Lévai Névtelen, 441 —442. sor). „Hogyha hozzám jünél, egyedül tenéked, / Enmagam, ha mondom, ágyadra mégyek.” (Lévai Névtelen, 447-448. sor). A lényeget ugyan - persze megfelelő felvezetés után - Ovidius Parisa is kimondja („excipe me lecto nocte silente tuo ”, XVI. heroida, 284. sor, „Kérlek, te ágyadra az Párist vegyed”, Lévai Névtelen, 407. sor, „Az hálószobádba engedj engem mennem”, Gyöngyösi: Paris Helénának, 107. versszak), ám a Lévai Névtelennél a testiség hangsúlyozott jelenléte a retorikai csiszoltság fölé kerekedik.

A kezdetben ódzkodó, majd a csábításnak alig észrevehetően engedő Helena leveléből a széphistóriában az ovidiusi retorikai bravúr szinte teljesen elveszik, ám Paris csábítási módszereinek ecsetelésekor a Lévai Névtelen szövege is gördülékenyebbé válik. Helena először úgy tesz, mintha fölháborodna Paris levelén, ám hogy ez a folháborodás csupán látszólagos, és a férjes asszony mégiscsak hajlik arra, hogy engedjen a csábításnak, azt már az is jelzi, hogy egyáltalán válaszolt. Ezt