Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - TANULMÁNY - Polgár Anikó: A Lévai Névtelen... Az Ovidius-fordítás fordítástörténeti jelentősége (tanulmány)
68 Polgár Anikó Trója-történetbe ágyazza a leveleket, ám míg Gyöngyösinél az összekötő szerepet a korabeli latin Ovidius-kiadások részét képező prózai bevezetők, ún. argumentumok játsszák, a Lévai Névtelen mintegy ezeket az argumentumokat verseli meg5. A széphistória négy részből áll, az első rész Paris születésének, az Eris almája körüli bonyodalmaknak és Paris ítéletének elbeszélését, a második rész Ilona szépségének leírását és Paris levelét, a harmadik rész Ilona válaszlevelét foglalja magába. A negyedik rész a levélváltás következményeit ecseteli: Paris és Ilona szökését, Menelaus reakcióját, a Trójába indított követséget és a háború rövid történetét, a trójai faló cselét, valamint az erkölcsi tanulságot tartalmazza. Heléna nevének magyarosítása a széphistória domesztikációs tendenciáinak egyik legfeltűnőbb példája, a levelek epikus kompozícióba való illesztése viszont integrációs jegy. A heroidákhoz írt keretet illetően Király György megállapítja, hogy „annak legközelebbi forrása maga Ovidius”, a „az eltérő s bővebb részletezések, mint Paris titkos folneveltetése a pásztoroknál, Peleus és Thetis lakodalma, Paris felszólítása az istennőkhöz, hogy előtte levetkezzenek, megtalálható a már idézett Ubertinus-féle kommentárban”.6 Király György az 1505-ös parmai kiadásból idézi az első heroidához fűzött glosszákat, mivel indoklása szerint „mind Hunyadi, mind a Lévai Névtelen és Huszti Péter, sőt valószínűleg Gyöngyösi is használta”.7 Gyöngyösi valóban ismerte az Ubertinus-féle kommentárt, hiszen több fordítói megoldása is abból magyarázható, prózai argumentumai azonban a kevésbé részletező Heinsius szövegére vezethetők vissza.8 A két fordító számára kiindulási alapul szolgáló argumentumok tehát nem azonosak, a fő különbség azonban nem ebből, hanem a pretextushoz való viszonyulásból adódik. Gyöngyösi csupán a levelek sorrendjét választja ki önkényesen (az első ovidiusi hero- idát teszi a harmadik helyre, a mitológiai időrendhez igazodva), pretextusához azonban nagyobb tisztelettel viszonyul: a történet menetét nála csak a prózai argumentumok jelzik, a heroidák nála nem veszítik el műfaji jellegzetességeiket, nem rendelődnek alá a történetnek. A Lévai Névtelennél a két levél csak arra szolgál, hogy előbbre vigye és árnyalja a történést, a prózai argumentumok és egyéb források fel- használásával megírt széphistóriának ezek csupán a betétei. Gyöngyösinél a moralizálás is a levelek struktúráján belül valósul meg, a Lévai Névtelennél viszont a levelekhez hozzátoldott negyedik részben. A tanulságot egyrészt a szökése következményeitől megijedt Ilona mondja el, másrészt Ilona szavainak lényegét még egyszer összefoglalva a narrátor: „Példa lehet az Páris mindeneknek, Példa Ilona tinektek szép szüzeknek, Hogy ifjak szavának ti ne higgyetek, Kiben nagy gyakorta csalárdságok esnek.” (Lévai Névtelen, 1141-1144. sor) Gyöngyösinél a moralizálás nem ilyen explicit formájú, hiszen a fordításba beékelt reflexiók mellett az erkölcsi tanulságot nála tulajdonképpen maga a kompozí
