Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Z. Németh István versei (Lemurnak lenni Lemurián kívül, Novemberi alkony, Lepkét enni, 4 soros, Visszajátszás, Apád faszöge)
Z. Németh István versei 73 Lepkét enni Mócsai Gergelynek lepkét enni és nem érni be kevesebbel az egyik szárnyát hosszan nyalogatni mint fűszálra tapadt lucskos eget a másikat mohón falni fel - vaddisznó csörtet a lélek szőnyegén - majd a tüzes szivárványt: csápjait elroppantani szájszervén a göndör nyál még kicsusszan fogaid recés bárdja csupa hímpor az ónszínű szemekben születő rettenet már egy másfajta létezés ostorát csavarja rád 4 soros Bennünk vívják harcukat a halhatatlanok: aki bújt, kibe bújt, találd ki, ki vagyok. Egynek a lakhelye, másiknak a tükre, téridő tréningünk így szabták el. Szűkre. Visszajátszás miután sorsomat defragmentáltam minden Vele töltött napom egymás mellé került az órák az órákhoz igazodtak a perc perchez simult így alig csuktam be utána az ajtót rögtön benyithattam megint és ő kedves öleléssel fogadott álltunk hosszan a kis szoba közepén orrom a hajában kezem a derekán szívünk felajzva dobolt és suttogtam hogy mennyire mennyire nagyon ő néha megszólalt: tudom
