Irodalmi Szemle, 2010

2010/12 - Merényi Krisztián versei (Gyermekvers egy ritka példányról, Felhő-ima, Határon túl, Mélyül a szerelem, A sziget kiválása)

Merényi Krisztián versei

35

A sziget kiválása

Csak a felhők színe, a széljárás és az emberek arca változik. Minden más, mint azelőtt. Lassan úsznak, senki nem gyanakszik. Az emberek tudják: dél felé haladnak. Amikor nem arra huny le a nap, amerre eddig, s nem arra kél, az emberek fejüket fogják. Szótlanul... csak arcuk, a széljárás, és a felhők színe más.

Dél felé... tovább.

Nem a szokott túlpartot látják. Mozog a táj... vagy ők dél felé(?) Alattomosan húzódik a partvonal... A felhők színe... változik... széljárás még inkább...

És azok az arcok?

A házakat vihartölcsér kebelezi be.

Túlélők mind középre.

Tágul a delta; fogadja őket ä tenger. Már nem látszik a part, csak a kék.

Forog a hold; a nap néha... Örvény éj szaka. Lelkekben riadtság. Sós szélben arcok. Fagyosak.

De még látszanak...