Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - ANKÉT a kisebbségi magyar irodalomról Szlovákiában Ankétkérdésünkre Duba Gyula író válaszolt
16 Ankét a kisebbségi magyar irodalomról Szlovákiában felmérheti a húsz év alatt megtett utat, s javaslataival, észrevételeivel a jövő útján, a „hogyan tovább” kérdésével együtt is segíthetjük. Az alábbi kérdésekre kértük a választ: 1. A Magyar írók Társasága alakuló közgyűlését, 1990 januárjában Grendel Lajos, a szervezet első elnöke ,, választóvíznek” mondta:,, A demokráciákban az a természetes, ha az irodalom pluralizmusa határozza meg egy írói szervezet arculatát. ” Hogyan ítéli meg Ön — húsz év távlatából - az írótársadalom helyzetét? Mi az, amit érdemes vállalni, és mit, milyen jelenségeket kell visszautasítanunk? 2. Jó néhányszor elhangzott már az az igény, irodalmunknak szembe kellene néznie az elmúlt évtizedek fejlődésével, eredményeivel és torzulásaival, hogy helyesen ítéljük meg a múltat, s tudjuk formálni az elkövetkezendő évtizedek kisebbségi irodalmát. Mi jut eszébe, ha ezt a kérdést akarja „körüljcir ni”, s a személyi élmények, emlékek alapján kritikus mérlegeléssel próbálja a halaszthatatlan gondolatokat, problémákat megközelíteni? 3. Milyennek látja napjainkban irodalmunk helyzetét? A rendszerváltást követően Rákos Péter irodalomtörténész, a prágai egyetem docense szerint „ az itteni magyar irodalomnak, mint minden irodalomnak, az tesz jót, ha felülemelkedik önmagán: legyen irodalom, sőt jó irodalom, és hogy az itteni és magyar, az ne program legyen, hanem tény: ez a legjobb teljesítményeiből amúgy is kiderül. Mi az Ón véleménye erről a felvetésről? Az ankét kérdéseire DUBA Gyula író válaszol 1 A pluralizmus - sokszínűség - az irodalom természete, minden író egyéniség, tehát más, mint a többi, az irányzatok különfélék, mert eltérő gondolati és formaeszményt követnek. S a csoportosulások szemben is állhatnak egymással, hiszen a művészi igazság megformálásában külön utakon járnak. Valami azonban, bizonyos morális minőség kell, hogy áthassa és mintegy összefogja őket: a munkájuk jellegéből következő szakmai megbecsülés és szolidaritás! Az író tiszteli a másik író munkáját akkor is, ha formavilágával nem azonosul. Igyekszik legalábbis számon tartani, megismerni és értelmezni, hiszen akár tanulhat is tőle! Paradoxon, hogy bár az írói munka individualista, céljai és lényege okán mégis érvényesül benne valamiféle közösségi jelleg, a szervezettség törvényei, a közeg, melyben munkálkodik, ráhatásai. A művek hatnak egymásra, összefüggnek s mintegy egymásból következnek! Az irodalomban sem lehet feltalálni a „spanyol viaszt”! A szervezeti
