Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - Duba Gyula: Kalapok és a fagyialtos (Részlet a Valami elmúlt — Érni diákkora című önéletrazi regényből)
28 Duba Gyula Mert ha a fagylaltos nyeregbe száll, akkor már nem áll meg, üldözheti. Lihegve ér hozzájuk Bélus, mindkét kezében egy tojás, s a jótevő, aki nem becsüli hivatását, flegmán keni, maszatolja fagylaltját egy tölcsérbe, nem is tömködi bele, csak rákeni, na mid van? - kérdi unottan, bár látja Bélus kezében a tojásokat. — Tojás... - lihegi az - két tojás... most találtam, még melegek...! Éppen leszállt róluk a tyúk...- Aprók - fitymálja a fagylaltos hitvány galambtojások... mit akarsz ezért, fagylalthegyet...?!- Jércétöl... - bizonygatja Bélus első tojó... két szép jércetojás... tyúktojás ez, hallja, nem galambtojás...! — Ne hazudozz... - Mogorván leemeli a másik tetőt, kaparja az edény oldalát, szinte nyúzza, csikorgatja, lehet ez természetes, őszinte mozdulat, de ravasz fogás is, jelzi, hogy kevés a fagylalt. A csikorgás szorongást kelt, meg a reményt is élesztgeti, van még belőle, bár már kevés, szinte alig... annyit adhat, amennyit lehet...! S nyújtja a szegényes ostyát Bélusnak.- Kevés... - motyogja két jércetojásért nagyon kevés... — Máskor tyúktojást hozz - mordul rá a fagylaltos —, micsoda telhetetlen...! Amilyen szemtelen vagy, legközelebb verébtojást hozol... S már nem száll nyeregbe, tolja a biciklijét és csenget, rájuk ügyet sem vet. A maga világában él. Ahogy Bori Bélus is, elégedetlenül nyalogatja fagylaltját és szidja a fagyialtost. Bélus lázadó természetű, de a férfi már nem hallja őt, ahogy mondja: nem rendes ember, hanem csaló, mindenkit becsap a büdös...! De az már messze jár, járművét tolva távolodik, nem ül nyeregbe a faluban, csengőjét rázza, nappali álmukból ébreszti a gyerekeket, csalogatja a lánykákat, a nagyobbakat is... felnőttek nem vesznek fagylaltot, nem nekik való, csak a gyerekeknek; itt vagyok, szól a csengő hangja, gyertek hát szaporán, megjöttem... gyertek, siessetek...! Mozgósító erejű híradás, mint a harangszó, egykor majd, a jövő más világában legenda lesz belőle, míg a falu emlékezete el nem felejti, mert már a jelenség is eltűnt az életéből... Bori Bélus az ostyát ropogtatja, olyan tervei vannak, hogy keres még tojásokat, tud olyan helyeket, ahol titokban tojnak a tyúkok, anyja nem fedezte fel a rejtett helyeket, Bélus különösen a jércék szokásait ismeri, nem a tyúkkasokban tojnak, hanem a pelyvásban, a kazlak meg boglyák tövében, a szín sarkaiban, ő tudja, számon tartja a jércék szokásait és annyi tojást talál, amennyit akar. Naponta sok fagylaltot vehetne, magyarázta, s ha visszafelé jön a fagylaltos, vesz ismét. De- zsinek tetszett az ötlet, siessenek haza, mondja, keresnek tojásokat és vesznek még egyszer! Öregmama összeszedte a tyúkok alól, minden helyről tud, utána nem találnánk egyet sem, ellenkezett Emi. És kinevette őket: mire visszafelé jön a fagylaltos, le sem száll a biciklijéről, mindent eladott a felvégen, egyetlen gombóca sem lesz! Nézzétek, mondta Emi fölényesen, éppen Dudásék előtt áll, ott van Csutor meg Buda Vili is, veszik, mint a cukrot, elfogy a fagylaltja, mire a felvégre ér! Úgy
