Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - Duba Gyula: Kalapok és a fagyialtos (Részlet a Valami elmúlt — Érni diákkora című önéletrazi regényből)
Kalapok és a fagyialtos 25 ehhez az emberhez hozzámegyek, apám! Azóta negyedszázad múlt el, Margit lábán, mindjárt azután, hogy megszülte Jolánt, a lányát, nagy seb keletkezett és soha be nem gyógyult, nyitott maradt és gennyezett, fájt s a néne lassan, bicegve járt miatta. De a természete nem változott meg, csendes és hallgatag, valahol máshol járó maradt. Régen is más volt, mint a lánytársai, az iskolában is kivált közülük, magas és karcsú, szép arcú és tartózkodó, nem barátkozó természetű, senki nem tudott a közelébe férkőzni, csak Balia Lajos. Ő a nagy életerejével, lobogó mozgékonyságával megközelíthette, már-már párként látták őket a faluban, amikor a legénynek a fekete lőpor pusztitó robbanása szétroncsolta a kezét. Aztán a zselizi huszár lett Margit férje, a lábához orvost hívott, gyógyíttatta, majd kórházba Lévára vitte, aztán Nyitrára, de sehol sem segítettek. S akkor már azon gondolkodott, hogy Pozsonyba vagy Prágába viszi Margitot, de a határok megváltoztak, Gyarmat is magyar lett, igy Budapestre vitte a feleségét, s amikor az visszajött, a sebe begyógyult, vékony vörös hártya borítja a nyilt sebet, s már nem gennyezik, de ő maga nem változott. Olyan maradt, mint azelőtt volt, nem jelen lévő és álmokban élő, s már nem is változik meg többé, negyvenéves múlt, megvan s a régi maradt, de célja nincsen... csak él... De lehet, hogy öregmama mégsem gondolt minderre, mert ő állandóan a jelenben él. Mindig a mában van, állandóan a jelenben van dolga, az emlékekre nem gondol, hanem mindent megtesz, amit meg kell tennie, ő a ház lelke és az események mozgatója. Aztán Érni sem gondolhatott semmi olyat, ami a múltra vonatkozhatna, melyből a mai helyzet kialakult. О is a jelenben él, érzékenyebben, mint Dezsi, aki még ösztönlény és csak magára gondol. Emi azonban sejti, hogy olyan dolgok is történnek körülötte, melyekhez nincs köze, s mégis érintik, csak még nem tudja, milyen módon! S bár homályosan, ám egyre határozottabban érzi, szinte már bizonyos benne, hogy a gimnáziumban majd fény derül azokra a dolgokra is, meglát olyan összefüggéseket, melyekről ma még sejtelme sincs. Akkor a- zonban a széles karimájú kalapok gondja volt számára a legfontosabb, mert alvégi öregmama éppen azt mondta:- Tegyétek le a ámbitra a kalapotokat, ott jobb helyen lesznek, mint a fejeteken! Aztán menjetek a kertbe, még érik a málna... szedjetek magatoknak... de a nyilasalmából ne egyetek, Emiké, zöld még, éretlen, nagyon savanyú... talán még besztercei szilvát is találtok a fán...- A málna finom... - véli Dezsi, s már indulna is a kertbe, Emi azonban habozik, nem ezért jöttek az alvégre. Hanem a fagylaltos miatt, arra gondol, nehogy elmulasszák, amikor jön...! Ilyenkor délután jön a fagyialtos! Már a falu elején csengetni kezd. Emi úgy gondolja, hogy a kertben is meghallják a csengetését. A kovácsműhelynél gombozó gyerekek is a fagylaltost várják, a faluban minden gyerek őt várja, a nagyobb lányok is! Felnőtt ember nem vesz fagylaltot, nem illik, szé- gyellené, de a fiatalság alig bírja kivárni, hogy meghallja a csengetését. S amikor majd Csutorék meg a többi alvégiek meghallják, szétfutnak a csengetésre, hazaro-
