Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - Duba Gyula: Kalapok és a fagyialtos (Részlet a Valami elmúlt — Érni diákkora című önéletrazi regényből)
24 Duba Gyula vannak! A nép nyelvezete gazdag hasonló közhelyekben, indokolja, hogy egyik embernek meg kell szólítani a másikat akkor is, ha nincs közös mondanivalójuk, s ez legegyszerűbb nyilvánvaló megállapítások segítségével. Kapálnak? - mondják az úton járók a répaföldön kapálóknak, bár látják, mit csinálnak, kapálunk válaszolnak azok... - Nagy még nektek ez a kalap - folytatja Margit asszony ne tegyétek a fejetekre... majd ha megnőttök...!- Sógor bácsi hozta Pestről — Emi védekezika gimnáziumban vannak cserkészek, de hát... nagy még, különösen Dezsinek...!- Neked is... - folytatja mosolytalanul a néne. - A füled tartja, különben nem látnál... - A fővárosi kórházban sem változott. Halkan, puhán beszél, röviden szól, érdektelenül, mint aki éppen csak jelen van velük, de mintha éppen máshol is lenne. Lélekben másmerre jár, de nem a múltban, a volt időben, hanem valahol az ismeretlenben, ahol még nem volt senki és ő is csak úgy ott van, s közben nem érez, nem tapasztal, nem gondol semmit. Mintha távol lenne, meg itt is van, s közben valahogy nincs sehol. Emi ezt még nem tudja, de sejti valahogy, Margit néni közelében mindig zavart érez, elbizonytalanodik. Mennyire más a nagyanyjuk, alvégi öregmama! Egészen más, mint a lánya. О sem nevetős fajta, mindig komoly és természetes, de az ő komolysága melegséget áraszt, szerető figyelmet és együttérzést, míg a lánya komolysága fáradt, érdektelen és közönyös. Öregmama az elpusztíthatatlan életet sugározza, Margit lánya az elmúlás titokzatos tartózkodását! Öregmama derékban kissé meghajlott, arca mosolytalanul is jóságos, Emi még nem látta nevetni, de sími sem, állandóan nyitott és nyugodt, mintha az ősök komor embersége lakna benne. Ahogy kilép a nyári konyhából, egyszerre minden megváltozik.- Tedd le a kalapod, Dezsike... meleged lesz benne...! - Nem azt mondja, hogy nevetségesek benne, nem tud bántani, de azonnal tanácsol, segit, mindig jót akar. Adni, ilyen a természete. Egykori nehéz időkben ilyen asszonyok voltak a család támaszai, gyakran megmentői is.- Sógor bácsi hozta - bizonygatja Dezsi is.- Tudom... - mondja a fekete fejkendős öregasszony Lajos mindig kitalál valamit...!- Csak jót akar... - szólt halkan a lánya -, Lajos mindenkinek jót akar... olyan ajándékot hozott az Ida gyerekeinek, amilyen senkinek nincs Gyarmaton... hát mit hozzon Pestről, pelendreket...?!- Az... - mondta öregmama -, jó ember... - S arra gondolhatott, hogy az idősebb lánya úgy éli le az életét, hogy azokat a régi időket sosem felejti el. Amikor a nagy háborús ünneplésben Balia Lajos kezében felrobbant a mozsárágyú és szétroncsolta a kezét. Ormótlan, vaskampóban végződő fakeze lett aztán, és a gazda akkor, az ura azt mondta a lányának: félkezű ember felesége nem leszel! S amikor két év múlva Zubák Nándor elhívta és bemutatta huszár barátját Zselizről és a látogatás jól sikerült, Margit lányuk néhány találkozás után azt mondta a vendégről:
