Irodalmi Szemle, 2010

2010/11 - Kulcsár Ferenc versei (R. C. ódája a Földanyához, R. C. imája)

1

Kulcsár Ferenc

R. C. ódája a Földanyához

Ne keresd kívül, tenmagadban belül van az igazság.

Aurelius Augustinus

Ó, istengyümölcse-csillag, Földanyám, zafírragyogású űrben

száguldó hazám, ki bennem lakozol és tebenned én,

szülőanyám, egyetlenem - a te szemeddel látnom, a te füleddel hallanom,

hogy ezt adod nekem! O, Földanyám, a te éltető kebleid:

a levegő, a víz és a nap angyalai

elevenítik meg testemet, hisz belőled vétettem

s te adod nekem az életet: titokteli véred tölti meg vérrel

ágbogas ereimet. Véred, amely felhőkből hull alá

és ennen méhedből tör elő, erdők patakjaiban édesen csobog,

síkságok nagy folyóiban hömpölyögve árad,

s hatalmasan dühöng hullámaiban az óceánnak.

A levegő is, mit belélegzek, angyalaidé, Földanyám, smaragdragyogású kozmoszban keringő hazám. Leheleted azúrkék az egekben, és hegyek csillogó csúcsain rebeg, erdőségek levelein susog s hullámzik az arany gabonaföldek felett, belengi a magasságot és mélységet, a sivatagok forró homokjában éget, és a völgyek zöldellő illatában szendereg.

Csontjaim keménysége is, Földanyám, tetőled ered,

sziklák és kőszirtek csontjaiból keletkezik, mint ahogyan húsomnak

lágysága is a te húsodnak bársonyából születik,

mely vörössé és sárgává érik a fák

édes gyümölcsében, táplálván engem örökkéten.

Szememnek fénye, fülemnek hallása, Földanyám, a te színeidből és hangjaidból született évszázak alatt, melyek körülölelnek engem, mint óceán hullámai a cethalat, mint süvítő szél a madarat. Bizony mondom, Földanyám, tőled kaptam egész testemet, méhedből vétettem, egy vagyok veled: szereteted hozzám nagyobb, mint a legnagyobb hegyek, mélyebb, mint a legmélyebb tengerek, s mivel én is szeretlek téged,

soha el nem hagysz engemet, míg mélyeidbe vissza nem térek.

Bizony mondom, Földanyám, tisztelem a törvényt, mely bele van írva mindenbe, ami él,