Irodalmi Szemle, 2010
2010/11 - Kulcsár Ferenc versei (R. C. ódája a Földanyához, R. C. imája)
2 Kulcsár Ferenc fákban, folyókban, hegyekben, madarakban és halakban a napsugárnál fényesebben beszél. És belém is bevésetett, leheletembe, vérembe és csontomba, a szemembe, a fülembe, a húsomba. És beíratott levegőbe, vízbe, földbe, barázdákba, árkokba, mélységekbe és magasságokba, hogy mindörökké halljam szavát, az élő Isten örök akaratát. O, istengyümölcse-csillag, Földanyám, zafírragyogású űrben száguldó hazám, ki bennem lakozol és tebenned én - szülőanyám, egyetlenem - a te szemeddel látnom, a te füleddel hallanom, hogy ezt adod nekem! R. C. imája Legszelídebb Nagyság, legnagyobb Szelídség, ki vagy, mint a kéz, amelybe sírunk, oly nincstelen, s mint a tenyér, mely betakar, oly meztelen, mindazonáltal mindenben minden és mindenkiben mindenki, jegyezz el engem a hallgatással és fénnyel, az emberi szívek szakadékénak csendjével. Könnyek sója mossa falvak és városok arcát, káromlások angyala harcolja harcát, vér ontatik és dúl paráznaság, letöretik, jaj, az ág, letöretik a zsenge-édes, és elissza a sötét mindazt, ami fényes. Ó, bennünket szenvedéllyel szertő Istenem, a mindenségben nincsen jól valami, szívekbe fúródó golyók surranását hallani, kések sikolyát szikrázó köszörűköveken, s meghasonlást és kivetkezést látni szerte a tereken. Jegyezz hát el engem a hallgatással, Istenem, hogy úgy legyen, mikéntha nézném ezer évek óta, s ezer éve hallanám a bolygó szegényeket, kiknek útja nem a te atyai házadba vezet, mert káprázat nyeli el útjukat és rettenet. Add, hogy lezáruljon, mint könnyes szemhéj, hiúságunk nyomora, s ledőljön, mint Bábel tornya, tudatlanságunk temploma, s tedd, hogy tudván tudjuk, a mindenség mond imát velünk és értünk, s eme szent imába helyezd a reményünk. Uram, a te teremtésed fuvallata hüsíti-perzseli szívünket és arcunkat, megszentelve pillanatainkat, hogy bizonyossá legyen: nincsen kitől, nincsen miért félnünk, ellenkezőleg, dicsőséged örökös birtokosaiként kell élnünk. Istenem, add hát, hogy lehessünk mindenkor ébren, hisz benned vagyunk örök útbanlétben. Én Uram, én változatlan fényem, a mindenség kitáruló kapujában állva egyedül benned van reményem, ítéletedet várom. Ölelj magadhoz! Túl életen és halálon.
