Irodalmi Szemle, 2009

2009/6 - Petrik Emese: „Marasztaló Aranykor” - a női nemesség (tanulmány)

5 Petrik Emese „Marasztaló Aranykor” - a női nemesség A női létben az önmagát folyamatosan kiteljesítő, napvilágra hozó és éjsötétbe rejtő kozmikus életteljesség élhető, éltethető és csodálható: az „Égi hűség! gyönyörűség!" jelenlétének állandóságában benne rejlik a folyamatos változás, és ugyanakkor a szüntelen változásának folyamatában szilárd az állandósága. Általa lesz a lét, a világ „Zord át-kelőhely" és „marasztaló Aranykor méz fuvalma". A nő létfolyamában a gondolatnyi életek áramlása, áttünése kerül napvilágra - ölt magára formát. Önmagát szüntelen áradatában újjáteremtő az Élet szimbóluma: a „tavasz örök Rózsája." - „kis földi testedet nagy lényed áradása magába foglalja és nincsen pusztulása". Mai köznyelvi nyelvhasználatunkban - ahol a szavak ünnepi dísze lefosz- lóban van - a nő szavunk jelentése és fogalomköre megkívánja minőségi újraértelmezését. A nő (főnévként) nőszemély, hölgy, úrhölgy, dáma nemes értelmű alakváltozatokban terjedt el korunkig. A nyelv korábbi szakaszában a használatban meglévő leány és anya, fél-, feleség szavak elégnek bizonyultak a női szerepkör és tulajdonság tartalmának kifejezésére. A nő szó alapértelmezése jelzi a növő és a folyamatosan átalakuló energia-, anyag- és szellemi minőséget. A nő gyerekkora óta része lehet a teremtés misztériumának, ami a Teremtővel való bizalom-épülését je­lenti, és öntudatra ébredésüket serkenti. Weöres Sándor a Norvégiái lányok című versében utal erre a belső szellemi szövetségre, amit a lányok járása, mozgása, il­letve egymással való beszédük tükröz. Ha a társadalom szerkezetében ez a bizalmi viszony felborul, akkor a nőiesség túlzott bizonygatása kerül előtérbe - kéjelgés, menő fellépések, pénz utáni hajsza, szexcentrikusság hamis kép vetületeiben. A bel­ső lelki egyensúly megtartása a teremtés misztériumával a nőben mélyebb misz­tériumkört nyit meg. A Nagyboldogasszonnyal való bensőséges kapcsolata révén olyan női minőséggé válik, amely révén képes a társadalom által elvárt szerepeken túlmutatóan átnemesülni. Ő a példája annak a női prototípusnak, aki felöleli és magába integrálja önnön férfi oldalát anélkül, hogy elpusztítaná vagy elférfiasítaná. Gyengédsége, odaadása, sebezhetősége, erőszakmentessége mellett képessé válik a kemény kitartásra, tűrésre, küzdelemre. Ő egész ember, egész nő. Jung abból indul ki, hogy az embernek a saját legmélyebb valójának megis­merése iránti vágya összefügg az Isten megismerése iránti vágyával. C. G. Jung ki­dolgozta saját pszichológiai doktrínáját a nemekre vonatkozóan. Mindkét nem a

Next

/
Oldalképek
Tartalom