Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Petrik Emese: „Marasztaló Aranykor” - a női nemesség (tanulmány)
6 Petrik Emese másikkal való kiegészülésre törekszik. A nő törekszik a férfi (az ö „animusa”) felé, míg a férfi ugyanúgy törekszik a női (az ő „animája”) felé. Jung értelmezésében az individualizációhoz, önmagunk megtalálásához hozzátartozik a másik nem bennünk rejlő lényegével való szembesülése is. Attól a tudattól, hogy a másik nemű partner kényszerű birtoka legyen, csak akkor szabadul meg, ha megtapasztalta, elfogadta és integrálta a benne rejlő másik nemet. A saját nemmel való szembesülés is hozzátartozik az individualizáció folyamatához. A saját nem integrált részeit Jung „árnyoldalnak” nevezi, mely gyakran romboló hatást fejez ki a kisebbrendűségi érzésekben, konkurenciaharcokban és az autoritással szembeni félelmekben. Jung a nőiességhez az érzést, a passzivitást és az intuíciót társítja, míg a férfira inkább az akaratot, az értelmet és az aktivitást tartja jellemzőnek. A részmegújulások által a személyiség megújítása is bekövetkezik a szellemi, érzelmi, lelki és testi változások láncolatában. Ez által az életcél a kibontakozó részei által egyre teljesebbé válik azoknál az egyéneknél, akik a belső lelki utat járják. A csoportgondolkozású lelkek nem képesek arra, hogy megfeleljenek azoknak a követelményeknek, amelyek valódi lelki döntést igényelnek, így egyéniségük teljességképének kibontakozása várat magára. Bátky Zsigmond, Dömötör Tekla, Fél Edit, Luby Margit, Morvái Judit, Nagy Olga, Penavin Olga, Viski Károly végzett jelentős kutatást a néprajztudomány terén a női szerepkörökről és tulajdonságokról. A menny főnévvel jelölt fogalomból mind a rokonsági meny, mind a más világot jelentő menny kifejezésünk — a változó/változást jelentő közös igei tulajdonságból eredően - egyformán származhat. A menyecske fogalom a menny szóval (térfogalom) együtt keletkezett és érlelődött a létezést jelentő idő fogalmával azonosulásként. A menyecske a szüzföld értelmű leányfogalomból vált át, más világot is jelentő térfogalommá, paradicsommá, édenkertté, azaz mennyé, s az időtlenségben azonosul a boldogság, gyönyörűség érzetével. Az idő, változást mutató tulajdonságának megfelelően a menyecske lesz átváltozásával a menny földi képviselője. Bárczi Géza rámutat, hogy az asszony jövevényszóként került nyelvünkbe a kaukázusi alánok nyelvéből. A magyar szó eredeti jelentése királynő, fejedelemnő, úrnő volt, s meghatározott alkalomkor a királynő címe. 18. századi megnevezésekkel hozza összefüggésbe Bárczi Géza, mint amilyen a Miasszonyunk, s az asz- szony megtisztelő címzése: anyámasszony, komámasszony s elvétve, de még a mai köznyelvben is használatos asszonyom, kisasszony. Győrfí György kutatása is az asszony szóhasználat árnyalataira mutat rá. Az Árpád-házi királyok idején a királynét asszonynak nevezték. Helynevekben is már akkor szerepelt, mint például Asszonylaka királynéi udvarházat, míg az Asszonyfalva, Asszonynépe, Asszonyvására, Asszonyságszőlős pedig királynéi birtokot jelölt. A 16. században íródott levelekben a főrangú nőt asszonyomnak szólítják. Az asszonykodik kifejezés az uralkodik párjaként egyenrangú viszonyt fejez ki a két
