Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Fried István: Az Előretolt Helyőrség újabb légionáriusai (Kötetek ifjú erdélyi szerzőktől)
73 Fried István Az Előretolt Helyőrség újabb légionáriusai (Kötetek ifjú erdélyi szerzőktől) S én vágyom otthont lelni valahol, amíg nem ébresztik derűs magányom, kinyújtóznék egy durva deszkaágyon. (Bálint Tamás: Paradicsomváros) A magyar irodalom emlékezetes eseményének, azóta irodalmi fordulatként számontartandónak bizonyult 1995-ben négy kötet Erdélyből, az önértelmezéshez karikatúrával érintkező érveket Rejtő Jenőtől kölcsönözve, petőfís, adys pózoktól sem mentesen, az irodalmi elismerésből részt követelve, egyben átírva, széjjelmagyarázva, alternatívákat ajánlva mindazt/mindahhoz, amit Tamási Áronra, Tompa Lászlóra, Nyíró Józsefre gondolva erdélyi magyar irodalomnak hitt, szeretett volna hinni az érzelmes olvasó/kritikus. Orbán János Dénes, Sántha Attila, Fekete Vince és mellettük édes dallamú lírájával, míves költészetével László Noémi költészettörténetet formáltak, majd egyikük-másikuk tevőleges szerephez jutott az erdélyi magyar irodalom intézményrendszerének megújításában, pontosabban szólva korszerű létrehozásában. S bár előttük Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Szőcs Géza, Király László és Kovács András Ferenc járt mind a kései moderntől a (neo)avantgárdig vezető úton, mind a posztmodern líra stratégiáját tekintve, a magyar irodalom tereinek újrarendezése valójában az említett négy ifjú költő teljesítménye volt, méghozzá azáltal, hogy tudatosan szervezve „nemzedéki” fellépésüket, kíméletlen/határozott önkanonizációs gesztusokat és taktikát elfogadtatva, beszédmódjuknak polgárjogot szereztek, és erdélyi irodalomként fogadtattak el oly lírai attitűdöt, a szubkultúrából a magas irodalomba átjátszott oly elemeket, oly szókincset, amellyel nemcsak az irodalmi hagyomány újrateremtődéséhez járultak hozzá, hanem megterveztek olyan költészeti univerzumot, amely rokonulni látszott az anything goes „elvével”, részint a képviseleti lírát a maguk nyelvjátékának szabályai szerint írták szét. A vállalkozásnak (mert nevezhetem így, egyrészt azért, mivel - nem lehet eléggé hangsúlyozni - tudatosan éltek olyan marketingfogásokkal, amelyek nyugaton már ismeretesek voltak, Magyarországon és főleg a kisebbségi, határon túli irodalmi besorolást reflektálatlanul elfogadó irodalmi berkekben viszont ismeretlenek voltak, és részben azért, mert rokon magatartásokra lelhettek kortársi magyarorszá-
